Öregszik? Maradjon inkább fiatal, korosodni nem menő. Az 50 az új 30, de vajon a 80 az új 60, vagy akkor már nem jön ki a matek? Mi az a tudatos öregedés, milyen újabb úri huncutság? Hogyan készüljünk a fenntartható, örömteli idős létre? Mit kezdjünk a legnagyobb félelmünkkel, a kiszolgáltatottsággal? El tudjuk kerülni? Mit tehetünk önmagunkért, és mire, kire támaszkodhatunk? Számos válasz létezik kérdéseinkre. A kulcs a tudatosság, és minden ezzel kezdődik: mit teszek magamért – ma?! Rácz Zsuzsa írása.
Szerencsés esetben nem betegség, vagy kudarc szembesít minket azzal, hogy nem leszünk már fiatalabbak. Alig voltam 44, a szokásos túránkra a kisebbik lányommal úgy beöltöztem, mint egy jeti, füles sapka, bundabugyi. A hegyen szépkorú túrázók népes társaságába futottunk bele. Sütivel, pálinkával ünnepelték az adventet. Az egyik hölgy megszólított: „Megkínálhatjuk a kisunokát egy puszedlivel? És a nagymamát egy pohárka pálinkával?” Esküszöm, körbenéztem. Vajon kinek szólt?! De Nóri lányom már rá is vágta, köszi, nyúlt a sütiért, és leesett… Mit leesett, mintha a gázgyár esett volna rám! Kérem, én csak későn szültem, még fiatal vagyok, segítség! De persze ezt mondtam: „Akár kettő is jöhet” – és már dobtam is be a felest a megrázó felismerésre. A négyéves vihogva mesélte otthon az esetet. A sztorit a lányaim azóta is mesélik, jót lehet kacagni. Rajtam… Tessék, én bevettem, hogy az 50 az új 30. Pedig több már a múltam, mint a jövőm. Hamarosan ötven leszek, ideje szembenézni ezzel.
Ej, ráérünk arra még?!
Mióta az eszemet tudom – 19 éves korom óta – dolgozom, és fogok is, remélem, míg az eszemet tudom. Az öregedéssel nincs dolgom, ráérek – fedeztem fel magamon is írás közben kortársaim jó öreg struccpolitikáját. Milánkovics Kinga, aki a testvérével, Milénával megalapította a Tudatos Öregedés projektet, virtuális közösséget működtet, emellett idősgondozói hálózatot is, megerősíti a gyanúmat: nehéz erről beszélni. A hárítás – sose halunk meg – legtöbbünknél erős. Ennek az egyik fő oka, hogy míg az elmúlt évtizedekben adott volt a nyugdíj, ma az állami gondoskodás, a nyugdíjrendszer mindenütt a világon összeomlóban. Egyre többen vannak a nyugdíjasok, a már nem termelő réteg, míg az aktívak létszáma csökken. Idős korunkban valószínűleg nem lesz havi fixünk, miközben a magyarok 75%-nak megtakarításai sincsenek. Ez merőben új helyzet, új megoldásokat követel, amelyek nem állnak még a rendelkezésünkre. Az öregedés népszerűtlen: társadalmunk – a fogyasztói – a fiatalság bármi áron megőrzését tekinti értéknek, üzletnek. Miközben az idősellátás egész kontinensünkön bajban van.
A Kingáék által létrehozott Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszer célja, hogy a segítségre szoruló családok és az ápolók egymásra találjanak. Miért a kiszolgáltatottság merül fel azonnal, ha az időskorról beszélünk? Mert ez mindannyiunk legnagyobb félelme. Milánkovics Kinga három országban – hazánkban, Máltán, és Angliában – dolgozott idősgondozóként, végzett ápoló, idősgondozó, képzett hospice ápoló. A saját középkorúsága, két gyereke kirepülése is szembesítette azzal, mennyire nincs kitalálva, hogyan teremthetünk méltó életet magunknak. Nincs mese, 40-50 évesen kell kezdenünk.
