A húszéves Caitlin Hellyer achondroplásiával született, egy domináns módon öröklődő fejlődési rendellenességgel, amely következtében alig 112 centiméter a magassága. Bár a fiatal lánynak már réges rég sikerült elfogadnia önmagát, a mai napig küzdelem számára olyan ruhákat találni, amelyek passzolnak az alkatára – éppen ezért gyakran köt ki a gyerekruha-részlegen.
A marketinget hallgató, Bristolban élő Caitlin célkitűzése, hogy segíthesse a többi kis növésű nőt, akik nem akarnak Peppa Malac-mintás pólóban és más, gyerekes dizájnú ruhában járni, ezért divatblogot indított – mára több mint nyolcezer követőt számláló Instagram-oldalán osztja meg vásárlási tippjeit és zsákmányait.
Posztjaiban többek között arról ír, hogy melyik divatmárka gyárt olyan gyerekruhákat, amelyek felnőtt nőkön sem mutatnak gyerekesen, kedvenc brandjei közé sorolja a Zarát, a River Islandet és a Primarkot. És arra is kitér, hogy a gyerekosztályról válogatni kifejezetten pénztárcabarát – különösen, ha cipőkről van szó, az ő mérete ugyanis 31,5-es. Például egy pár Dr Martens csizmához 20 ezer forintért jutott hozzá, az ugyanilyen felnőtt modellekért a dupláját kérik.
„Nehezen találtam olyan ruhát, ami illett rám, és szívesen is viseltem volna – mesélte a brit Metrónak. – Ma már magabiztosan és büszkén válogatok a gyerekosztályon is, és a tapasztalataimat szeretném megosztani azokkal az emberekkel, akik hasonló nehézséggel küzdenek.
A világ minden tájáról üzennek nekem a kis növésű emberek, azt kérdezik, hol tudják megvenni az általam viselt holmikat.
Jó érzéssel tölt el, másoknak segíthetek.”
Caitlint kilencéves kora óta érdekli a divat – azóta, hogy anyukája, Jacqueline felajánlotta neki, hogy maga választhatja ki a ruháit a shoppingolások alkalmával. A vásárlás már akkor sem ment egyszerűen, ugyanis a kilencéves Caitlinre az öt-hat éveseknek szánt darabok voltak jók. Időbe telt, mire a lányt achondroplásiával diagnosztizálták, ugyanis az édesanyja és az édesapja is átlagos magasságú. Veleszületett rendellenességéért az FGFR3-gén mutációja tehető felelőssé, ami miatt a törzse átlagos méretű, a végtagjai azonban rövidebbek.
„A kihívások a mindennapjaim részei, de eléggé unalmas is lenne az élet nélkülük – magyarázta optimistán, majd sorolni kezdte őket. – Elérni dolgokat, főzni, megnyitni a zuhanyzóban a vizet, sőt szimplán csak körüljárni a főiskolát.”
Caitlinnek remek baráti vannak, akik mindig segítették őt a suliban, de amikor együtt mentek shoppingolni, a kis növésű lány újabb akadályokkal szembesült. „A barátaim a Topshopban és a H&M-ben vásároltak, ahol semmi sem volt jó rám. Imádtam velük menni, és ők is igyekeztek ruhát találni nekem, de a pulcsik ujja mindig túl hosszú volt, a nadrágok szárában pedig szinte el is tűntem – emlékezett vissza. – Megpróbálkoztam a varrással is, de a kis kezemmel tartani egy óriási ollót, és még pontosan is vágni vele, na az is kihívásnak bizonyult.”
Ebben az időben kezdett el keresgélni a gyerekkollekciók között. „Először furcsán néztek rám, de mégis: hol máshol vásárolhatnék? Tudtam, hogy erősen meg kell szűrnöm a kínálatot, nem akarok semmit, amin Peppa Malac virít. De rengeteg kifejezetten divatos darabot lehet találni, lényegében a lekicsinyített változatait azoknak a holmiknak, amik a felnőtt kínálatban vannak – csak sokkal olcsóbban, szóval megvan az előnye is.”
Caitlin 2018 áprilisában kezdett blogolni, ekkor jött rá, hogy a problémája nem egyedi, a többi kis növésű ember is ezzel küzd. Egyre többen írtak neki, azt kérdezték tőle, hogy ezt vagy azt hol vette, mégis hogyan talál olyan ruhákat, amelyek tökéletesen illenek rá. A lány innentől kezdve igyekszik minél informatívabb posztokat készíteni, a képek alatt megosztja, mit hol vett, milyen méretben és mennyiért.
„Nem követem a trendeket, az csak még jobban megnehezítené számomra a vásárlást. És egyébként is sokkal szórakoztatóbb kialakítani a saját stílusomat. Jóval könnyebb, hogy szabadon játszhatok és mixelhetem a darabjaimat – anélkül, hogy törődnöm kellene vele, hogy trendi vagyok-e. Azt hiszem, az emberek is ezért kedvelik annyira a stílusomat.”
A blogger azt reméli, azon túl, hogy segíteni tud más kis növésű embereknek öltözködési tippeket adni, fel tudja hívni a divatipar figyelmét arra, hogy nem csak az átlagos méretekkel rendelkező nőknek és férfiaknak van szükségük ruhákra. „Már csak a hálálkodó üzenetekért is megéri blogolni. Ezért csinálom, hogy megmutassam másoknak: az önkifejezés nem méret kérdése.”
(Kiemelt kép: Getty Images)
