Coober Pedy a világ végén van, a dél-ausztráliai Simpson-sivatagban.  Tizennégyezer kilométerre Európától, szinte földön kívüli, ismeretlen pontocska a glóbuszon. Mégis a világ közepe. Az opál és a kincsvadászat bűvöletében negyven náció él itt együtt, a görögtől a kínaiig, az olasztól a szerbig. Lengyel Nagy Anna írása.

Ezernyi ( mit ezernyi?), tízezernyi véletlen hozott engem erre a helyre, nagyon hosszú lenne elmesélni. Az biztos, hogy egy héttel korában, Sydney-ben, még fogalmam sem volt arról, hogy egy Coober Pedy nevű opálbányász-település egyáltalában létezik Ausztráliában, meg hogy kik is lakják. De hát az ember már csak olyan, hogy hajtja a kalandvágy. Meg a kíváncsiság. Jöttem.

Aki egy sydney-i kávéházban mesélt nekem a helyről, azt mondta: Coober Pedy Ausztrália vadnyugata. Hogy arrafelé tonnaszámra búvik meg az opál a talaj alatt. Hogy eszeveszett figurák, mindenféle nációból való ember él és bányászik ott, és közöttük nem is olyan rég még csak a puszta ököljog irányított… Hogy az ottani közel félmillió (!) tárnából kerül elő a világ nemesopál-termésének nyolcvan százaléka, hogy tele van a környék bennszülött törzsekkel és fekete varázslókkal…, vad vidék, vademberekkel, ha odamész, legjobb ha vigyázol magadra!

Na, ennyi elég is volt nekem.

Az állomás büfése volt az első ember, akivel találkoztam. Míg én a reggelimet majszoltam, ő mellém ült, és azonnal nyakon öntött vagy tíz-tizenöt helyi történettel, anekdotával. Csak mondta, mondta, mondta…

Akkor azt hittem, ennek a pasasnak, akit most látok életemben először, rengeteg ideje van, unatkozik, azért fecseg annyit.