Lucfenyő

A lucfenyőt nagyon könnyű beszerezni, illetve szállítani, ezért az itthoni fafajták között ez számít a legolcsóbbnak. Mesés illata van, ami nosztalgikus emlékeket ébreszt bennünk, és bár olykor az ágai nem szimmetrikusak, legtöbbször elég dúsak ahhoz, hogy felülemelkedjünk ezen. A luc tűlevelei világoszöldek, kivéve ha már kezdenek kiszáradni – ilyenkor veszítenek élénkségükből, sőt, idővel megbarnulnak. Ha ilyenek az ágai, nem érdemes megvásárolni! Mivel a fa nem bírja a meleget, 6-10 nap után elkezdi hullatni a tűleveleit, amit padlószőnyegből elég nehezen lehet kiszedni, ezért érdemes alá valamit leteríteni, ha nem porszívózással szeretnétek tölteni január első heteit.

Előnyei: olcsó, illatos, dús, kisméretű

Hátrányai: aszimmetrikus, könnyen kiszárad, hullatja a tűleveleit

Ezüstfenyő

Az ezüstfenyő Észak-Amerika nyugati részén számít őshonosnak, de nálunk is termesztik, kifejezetten eladási célra. Nevét onnan kapta, hogy mélyzöld tűleveleinek ezüstös árnyalata van, de nem pusztán ez teszi különlegessé. Mivel nagyon lassan növekszik, ezért az ágai sokkal sűrűbben és szabályosabban nőnek, mint például a lucfenyőé, így mire kivágják, nagyon dússá válik. Ez azonban a veszte is, a szobahőmérsékletet elég nehezen viseli, ezért a lombját egészen hamar hullatni kezdi, bár talán nem olyan gyors ütemben, mint a luc. Ha vízzel teli talpba állítjátok, néhány nappal meghosszabbíthatjátok az élettartamát.

Előnyei: közepes árérték, szabályos, jól díszíthető ágak, ezüstös jelleg

Hátrányai: szúrós ágak, hamar lehulló tűlevelek

Nordmann-fenyő

A sokszor tévesen normann-nak nevezett fa nagyon sok jó tulajdonsággal rendelkezik. Kúpos alakja általában teljesen szimmetrikus, ágai dúsak, és egyáltalán nem szúrnak, így díszítés szempontjából nagyon is kedvezőek. A mélyzöld tűlevelek nem gyantásak, és kicsit sem kényesek a hőmérsékletre, akár egy hónapig is kibírják anélkül, hogy hullani kezdenének. Azonban nem árt tudni, hogy a nordmann-fenyő törzse elég vastag, sokszor nem illeszkedik a fenyőtalpba, ezért jellemzően faragni kell belőle, tehát célszerű magatokkal vinni a vásárláshoz a talpat, és megkérni a fenyőfaárusokat, hogy faragják bele.

Előnyei: dús, szimmetrikus, sokáig szép marad, nem szúr

Hátrányai: vastag törzs, legmagasabb árkategória (akár több tízezer forintra is rúghat egy ilyen fa), nagy méretű

Duglászfenyő

A duglászfenyő szintén kedvelt fafajta, ugyanis laza ágrendszerének köszönhetően nagyon könnyű díszíteni. Megjelenése hasonló a lucfenyőéhez, de ellentétben annak könnyen hulló tűleveleivel, a duglászfenyő lombozata akár három hétig is kitart, ha nincs a radiátor mellé állítva. Ami pedig még különlegesebbé teszi, hogy levelei megdörzsölve narancsillatot árasztanak magukból, abszolút alkalmazkodva az ünnepi hangulathoz.

Előnyei: könnyű díszítés, hosszan tartó lombkorona, narancsillatú tűlevelek, közepes árkategória

Hátrányai: kékesbe hajló szín, könnyen hajló ágak

Feketefenyő

Bár kinézetre nem egy tipikus fafajta és sajnos illata sincs, meleg panellakásokba kifejezetten ezt szokták ajánlani, ugyanis annak ellenére, hogy hamar szárad, hosszú leveleit nem hullatja. Azonban azt is érdeme számba venni, hogy ágrendszere nem szimmetrikus, ezért díszítése kissé körülményes lehet, az üveggömböket és szaloncukrokat biztosan nem bírja el.

Előnyei: olcsó, nem hullik

Hátrányai: nem szimmetrikus, nehezen díszíthető, hajlékony ágai vannak

Szöveg: D.A.

Fotó: Thinkstock