Kedves Olvasók! Múlt heti, 35. számunkban megismerhettek egy különleges élethelyzetben élő fiatal lányt, Pataki Pankát. Panka egészséges kislánynak született. Két és féléves korában eluralkodott rajta az autizmus. Most huszonöt éves. Nem beszél, de választékos stílusban ír. Mindenről. Amit megél, amit gondol. Műveltsége átlagon felüli. Derű, hit, mély bölcsesség jellemzi. A most induló kis sorozattal – segítségével – ismeretlen területet járunk be. Panka beavat az ő világába, amiről semmit nem tudhatunk. A könnyebbség kedvéért mindig nyomtatott nagy betűkkel ír. Írása végén édesanyja, Pataki Klára, Pankát kezdetektől tanító gyógypedagógus-logopédus, szakemberként segít érteni lánya szövegét.

AUTISTA VAGYOK.

SOK MINDENT JELENT SZÁMOMRA EZ A SZÓ.

MÉGIS, HA VALAMIT A SOK, IDEGESÍTŐ DOLOG KÖZÜL KI KÉNE EMELNEM, AZ AZ ÉRZÉKENYSÉGEM LENNE.

EZT A SZAKEMBEREK SZENZOROS ÉRZÉKENYSÉGNEK HÍVJÁK.

SZÁMOMRA KISGYERMEKKÉNT ISZONYÚ IJESZTŐ VOLT A VILÁG.

EZER ISZONYÚ ERŐS INGER TÖRT BE EGYSZERRE A BELSŐ VILÁGOMBA ANÉLKÜL, HOGY ÉN BÁRMIT TEHETTEM VOLNA EZ ELLEN.

NEM VOLT ESZKÖZÖM ARRA, HOGY KIVÉDJEM EZEKET.