Titokban kirándultam, mondhatni „sub rosa”. Elkísértem történész férjemet egy előadásra, Sátoraljaújhelyre, és ha már a Zemplénben jártunk, ott töltöttünk még egy napot, hogy felderítsük a környékbeli történelmi emlékhelyeket. Sűrű, ám végtelenül izgalmas utazás sikeredett. Hétvégére önöknek is melegen ajánlom!

„Tokaj szőlővesszein/ Nektárt csepegtettél” – járnak a fejemben a Himnusz sorai. Körülöttünk a napsütötte lankákon szépen megművelt szőlőültetvények, itt-ott már megkezdődött a szüret, a sárgába hajló zöldet időnként borászati üzemek törik meg. A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék világörökségi helyszín, a szíve Sátoraljaújhely.

Vármegyeháza

A városkába érve elsőként a reformkori kaszinó épületét keressük, ez volt ugyanis a liberális ellenzék egykori fészke. Kossuth Lajos is megfordult benne néhányszor, hisz a közeli Monokon lakott. Az egyemeletes ház ma már kisvendéglőnek se menne el, ám a tér közepét uraló városháza lenyűgöző! A 18. századi barokk épület arányos homlokzata, rendíthetetlen kőoszlopai máig tiszteletet parancsolnak. Gondolják meg, majd háromszáz éve áll a helyén, és még mindig veri szépségben a környező épületeket! Mária Terézia idejében még vármegyeházának hívták, lévén ez a hegyek közé zárt városka akkoriban Zemplén vármegye székhelye volt. Képzeletben kocsisok ostorcsapásait, fakerekek zörgését hallom, ahogy a konflisok gurulnak a megyei választásokra a környékbeli nemesekkel. A kapu felé a magyar nyelvújítás vezére, Kazinczy Ferenc közeledik öles léptekkel, büszke tartással, fekete, kopottas atillája alól kivillan ropogósra keményített, hófehér inge, bronzba öntött csizmája orra aranysárga a sok „pucolás” következtében. A levéltárba igyekszik, hányatott élete utolsó esztendeiben itt kapott munkát. Közben bealkonyul, az éjszakát a Rákóczi Szövetség nemrég megnyílt rendezvényközpontjának hoteljében töltjük. Másnap reggel innen indulunk felfedezőutunkra.