Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában van egyjelentős mondat.

Ezt a korszerűtlen és vad szerelmi történetet egy ügyvéd meséli el a közönségnek. Azt mondja, azért megrendítő számára ez az ügy, mert egy elementárisán őszinte, ősi világot idéz. „Mi bizony már kiegyezünk fele-fele alapon.’’

Vagyis hogy nem merünk őszintén élni.

Sem a vágyainkat, sem az állati ösztöneinket, sem a szenvedélyeinket nem éljük teljes belevetettséggel. Inkább áltatjuk magunkat, alakoskodunk, elfojtjuk érzéseinket, vagy csak stikában éljük meg. Kompromisszumokat teszünk. Viselkedünk.

Kiegyezünk fele-fele alapon.

Nem lenne ebben semmi baj, ha azt tapasztalnánk, hogy az idők során valóban megszelídültünk. Jött a vallás, a kultúra, a civilizáció, a nevelés – és az emberi természet megszelídült.

De sajnos nem ez történt.