A városka egyik szűk kis utcájában a legendás régi mozitól néhány méterre áll az a több mint százéves ház, ahonnan Rakovszky Zsuzsa indult. Itt látogattam meg egy forró nyári délután. Szinte bemenekültem a patinás műkővel kirakott, kovácsoltvas korláttal díszített, hűvös folyosóra, ahol titokzatos némaságba burkolózott minden. Németh Ványi Klári írása.

Zsuzsa az ajtóban várt. Valamikor az egész ház egy fényképészé volt, meséli. A szülei tőle bérelték annak idején, amikor Sopronba költöztek. Követem a tágas, antik bútorokkal berendezett nappaliba, gyermekkorának egyik helyszínére. Megakad a szemem a komód fölött lógó festményen. Leszakadt fülű plüssmackó ül rajta bánatos gombszemekkel.

–  Tranta Juli festménye az első számú medvéről – mondja -, amit Cesky Krumlovból, a medváriumból hoztunk. Bagó kutyám letépte szegénynek a fülét, de sikerült meggyógyítanom, visszavarrtam. A fületlensége ihlette meg Juli barátnőmet. Sejtelme sem volt róla, hogy a festményével mekkora medveáradatot fog elindítani nálunk. Egyszer csak kezdtek érkezni a mackók. Volt, amelyiket lakásürítéskor mentettek meg és hoztak el nekünk, az a kettő az én gyerekkoromból való – Zsuzsa két 50-es évekbeli mackóra mutat, amelyek diszkréten gubbasztanak a tekintélyes gyűjtemény szélén. 

A gyerekkor őrzői – mi a nevük?

Nincs nevük, csak a fiam medvéit kereszteltük el. Az enyéim a legöregebbek. Ragaszkodó természet vagyok. Ragaszkodom a tárgyakhoz, a helyekhez, legalábbis azokhoz, amelyek a gyerekkoromból maradtak. Jó lenne, ha létezne egyfajta állandóság az életben, és nem kellene elszakadnunk mindattól, amit megszerettünk.

Mégis elszakadt Soprontól, igaz, vissza is tért.

Soprontól soha nem szakadtam el, mindig is az életem része volt. Amikor Pesten laktunk, akkor is elég sokat jártam haza a nevelőapámhoz látogatóba. Édesanyám még ’81-ben meghalt. Igaz, a város ma már nem ugyanaz, mint, ami korábban volt. Gyermekkoromban még a lakótelepek sem álltak, csak később épültek fel, a hatvanas-hetvenes években. Akkoriban nagy számban költöztek be a környező falvakból.

A régi Sopron harmincezres kisváros volt, ahol sokan ismerték egymást, tudtak a másikról. Ez a Sopron, ahol most élek, szintén nagy változáson ment keresztül. Rengetegen érkeztek az ország különböző pontjairól osztrák munkalehetőség reményében.