Első generációs borászként országos sikert elérni nem egyszerű, különösen úgy, hogy valaki három gyereket nevel a pihenőnap nélküli munkahét mellett. De Bodó Judit valószínűleg ismer néhány titkot, hiszen négy óra alvás után is képes energikusan szervezni a pincészet munkáját, miközben mosolygósan mesél nekünk. Magáról inkább csak úgy legyintve; Tokaj-Hegyaljáról lelkesen; férjéről, az itt élőkről, a közösségről pedig megható szeretettel.

Judit a felvidéki Bősről származik, Mosonmagyaróváron folytatott agrártudományi tanulmányokat, de mivel szeretett volna német környezetben élni, már fiatalon Dél-Tirolba került. Délelőtt bébiszitterként, délutánonként egy szőlészetben birtokmunkásként dolgozott, hogy legyen pénze befejezni az egyetemet. Munkaadói 1998-ban vettek egy szőlőt Tokaj-Hegyalján befektetésnek, és megkérték, hogy segítsen elindítani a vállalkozást. Judit kezdetben csak egy-két évig tervezett a környéken maradni, eleinte panzióban laktak, férje, Józsi még egyetemre járt, művészettörténetet tanult. Megszületett az első fiuk, majd a második – ott ragadtak. Éjt nappallá téve dolgoztak, mire borért cserébe kaptak egy saját pincét. Ott készült a bor, a szoba-konyhás kis házukban pedig kartonoztak, címkéztek. Azóta megszületett a harmadik fiuk is, a nevüket pedig a szakma és a borkedvelők is megismerték.

Kacsintás az ősöknek

A Bott Pince telephelyén találkozunk, ami a régi bodrogkeresztúri kerámiagyár területén található. A felújított házrészben lakik a család, mellette van a kóstolóterem, itt tárolják, palackozzák a bort. 2016-ban vették meg ezt a nagyobb ingatlant, és negyvenhét kamionnyi sittet, szemetet kellett elszállítani, mire egyáltalán fel tudták mérni, mennyi munka vár rájuk. A ház Csipkerózsika-álmát aludta, szó szerint is, mert az ablakon már kinőtt a rózsa és a borostyán. Judit és férje nem tudta elképzelni, hogy egy modern épületet húzzanak fel, a lelküknek jobban esett, hogy valami régibe lehelnek életet. Nem új történetet akartak kitalálni, hanem egy már meglévőt továbbmesélni.