– Mama, te nagyon szeretsz magaddal dicsekedni! – mondta a nyolcéves Berni szemrehányóan, amikor az édesanyja azt állította, hogy ő bizony – ellentétben Bernivel – gyerekkorában sosem unatkozott, mert ha véletlenül unatkozott volna, akkor gyorsan előkapott egy könyvet, és máris nem unatkozott.
– Biztos neked is volt olyan, hogy nem szerettél olvasni – folytatta Berni. – Mert én bizony nem szeretek, olyan unalmasak a betűk.
Ennek a kis közjátéknak a kapcsán jutott eszembe a kérdés, vajon kimehet-e a divatból az olvasás.
Még másfél-két évvel ezelőtt is egyből azt mondtam volna, hogy maga a kérdés is olyan abszurd, hogy nem is érdemes foglalkozni vele. Hiszen teljesen egyértelmű, hogy akik tudnak olvasni, azok nagy előnyben vannak azokkal szemben, akik nem tudnak, akik pedig képesek hosszan, elmélyülten és fókuszáltan olvasni, azok még nagyobb versenyelőnyben vannak azokhoz képest, akiknek ez a képességük nincs meg. Szóval, olvasni tudni kell.
Csakhogy.