Olyan sokan érdeklődtek a téma iránt, hogy néhány gondolat erejéig visszatérek a bal kéz, jobb kéz dolgaira.

A kanálnál hagytuk abba. Étkezéskor érdemes megfigyelni, hogy a kicsi milyen ügyesen vagy éppen ügyetlenül, netán egyáltalán nem nyúl a kanálért. Az is feltűnhet, hogy más tárgyakkal hogyan játszik. Ha egysíkúan – csak rázza, vagy csak eldobja –, vagy ha nem próbál felvenni a markába sem kendőt, sem játékot, ha soha nem csípi fel a vastag meg a vékony zsinórt a kis ujjaival, ha kora ellenére nem szívesen játszik a népszerű, nagyobb léptékű, építőelemekből álló játékkal – erre oda kell figyelni. Ilyen előjelek esetében a gyereket mindenképpen szakemberhez kell vinni, hogy minél előbb mozgásalapú játékos fejlesztő terápián vehessen részt. Minél előbb, annál jobb.

Mit tegyen a felnőtt, ha a gyerek folyamatosan váltogatja a kezét még nagycsoportos korában is?

A legfontosabb, hogy játékos formában hozzuk helyzetbe. Olyan játékparkot kell kialakítani, ahol kénytelen két kézzel manipulálni, egyikkel illeszteni, a másikkal rakni – de erről már volt szó korábban. A legkülönbözőbb dobálós játékokat is erősen ajánlom. A marokra fogható kislabdák, korongok, babzsákok, lyukas zoknikból készített rizslabdák kiváló fejlesztők. Rendezzünk mini bajnokságot, dobáltassunk a 3-4 méterre lévő dobozba akár 8-10-12 elemet jobb, illetve bal kézzel. Sokszor. Majd a gyerek meg a gyakorlat kiválasztja a sikeresebb kezet.