„Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn” – az egyik legszebb történelmi korszakunkra, a reformkorra visszanyúló bál kapcsán idevág Tevje, a tejesember dalának refrénje. De vajon mi kell ahhoz, hogy egy hagyomány ne oldódjon fel a múlt ködében, és a bál ma éppúgy ragyogjon, mint régen?
Valószínűleg sokan örülnének velem, ha a tudomány már olyasféle kunsztokra is képes lenne, hogy e cikk mellékleteként lehetővé tehetném, hogy ön, kedves Olvasó, ráklikkeljen egy évszámmal ellátott kütyüre, aztán már nézhetné is, hogyan udvaroltak, táncoltak, vacsoráztak, pletykálkodtak, politizáltak az Anna-bál vendégei mondjuk 1825-ben, 1912-ben vagy ’75-ben.
De efféle segédeszközünk nincs, tehát be kell érniük e sorok írójával, aki elfogult Balatonfüreddel meg a bállal, és egy pályakezdőként kapott, nemzetközi újságíró díj jóvoltból a kilencvenes évek közepétől tagja a bál szépét kiválasztó zsűrinek. Idén tartották a 196. Anna-bált, a tapasztalatom „csak” 25 éves, tehát segítségül hívtam levéltári dokumentumokat, sajtótudósításokat, mai szervezőket és a kisvárdai Purgel Rékát, aki az Anna-bálokról írta a diplomamunkáját, ráadásul 2019-ben elnyerte a legszebbnek járó aranyalmát, hogy együtt próbáljuk felfejteni az öröknek tűnő bál titkát.
Sok városban, köztük Budapesten is próbálkoztak hagyományának megteremtésével, de a kezdeményezések elhaltak, közben Füreden 1825 óta minden évben megrendezik a bált – leszámítva történelmi viharok és a tavalyi Covid-járvány okozta kényszerszüneteket –, és a fénye nem kopik. Sőt, ma már egész hetes Anna-fesztivállal, operagálával, prímásversennyel, utcabállal kedveskednek az érdeklődőknek, és 2003 óta Kiss Ernő-díjat adnak a városért sokat munkálkodóknak.
Szerelem és hazaszeretet
A bálok helyi hagyománya Horváth Krisztina Anna mítoszához kötődik, akinek tiszteletére édesapja, Szentgyörgyi Horváth Fülöp János rendezte az első bált a Horváth-házban 1825 július 26-án. Purgel Réka egy báli nyitóbeszéd alapján idézi fel az eseményt. „…Nyár dereka, meleg éjszaka. Tücskök ciripelése hallatszik, millió csillag ragyog, a telehold ezüst fénye világítja meg Füred utcáit.
Itt állunk a Horváth-ház előtt, ahol bálra készülődnek, hiszen Anna napja van… Megérkezett Kisfaludy Sándor egy nyalka huszárkapitánnyal. Eleméri Ittebei Kiss Ernővel, akinek szeme azonnal megakadt a gyönyörű Anna-Krisztinán. Akár a mesében, első látásra szerelmesek lesznek, és Kiss Ernő megkéri Horváth Anna Krisztina kezét. Még aznap…
Az álmodozó kislány egy évvel később Kiss Ernő felesége lesz. Milyen jó lenne, ha e történet vidáman fejeződhetne be! De elérkezik az 1848-49-es szabadságharc dicső időszaka, amelynek szomorú befejezését ismerjük. Haynau nem ismert kegyelmet és Aradon kivégezték a 13 hős tábornokot, közöttük Kiss Ernőt is.”
E közel kétszáz évvel ezelőtti éjszakán összefonódott szerelem és hazaszeretet. Szabadság, szerelem… Nem véletlen, hogy olyan vendégek tisztelték meg a bált, mint Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, Jókai Mór, Blaha Lujza, és állítólag az Anna Grand Hotel árkádjai alatt írta a fiatal Kossuth Lajos a báli tudósításait. Veres Szilárda, aki 1858-ban vett részt a bálon, jegyezte fel a naplójában, hogy Jókai Mór a magyar irodalom nevében gratulált egy bálozó hölgynek, mert nem volt hajlandó keringőt táncolni egy osztrák katonatiszttel…
A legendák ismeretében felesleges azon töprengeni a 21. században, hogy miért nem Krisztina-bálon mulatunk, hiszen a hivatalos dokumentumok szerint a történet hősnője nem viselte az akkoriban divatos Anna nevet, hogy a történelmi nagyságok feltehetően nem osztrákellenes akciókon törték fejüket a bálokon, mert a többségük gyógyulni járt a pezsgő szellemi életéről nevezetes településre, és azt sem érdemes elemezgetni, hogy a bálozók visszaemlékezései szerint nem csak magyar táncokat jártak e hazafias összejöveteleken.
Kiragyog az egyformaságból
Zseniális szervező és bátor ember lehetett Zákonyi Ferenc, a „Balaton ősz krónikása” – sétány viseli a nevét a varázslatosan felújított reformkori városközpontban –, aki a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjeként mindent elkövetett, hogy a sötét ötvenes években felélesszék az Anna-bál hagyományát. 1954-ben, egy évvel Sztálin halála után rendezték meg az első bált a Balaton étteremben, amin joggal ámulhatunk, hiszen a korszak az egyformaságról szólt, a bál viszont a ragyogásról.
De a helyiek leleményessége határtalan! Jelmezkölcsönző működött Füreden, ahol szmokingot és földig érő női ruhákat kölcsönözhettek, ráadásul a hölgyek ügyesen alakították át a külföldi csomagokból vásárolt öltözékeket, és úgy ragyogtak divatos kontyaikban, mint elődeik. A hetvenes években kisérő rendezvényként visszacsempészték a szervezők a Krúdy Gyula által megénekelt szívhalászatot is. A hölgyek kifogják a Balatonba dobott, fából készült szíveket, amelyeken férfinevek szerepelnek, és a legenda szerint az lesz a lány jövendőbelije – báli táncpartnere? –, akinek a neve a kihalászott szíven szerepel.
Ha már szóba jött a tánc, meg kell említeni, hogy a gyönyörű Vaszary Villából induló báli menet érkezésekor palotással kezdődik a rendezvény az Anna Grand Hotel parkjában – a Blaha utcán népes közönség tapsol, integet, fényképez az út mentéről évtizedek óta –, ami hagyomány. Napjainkban az Operaház balettművészei adják elő, korábban egy „egyszemélyes intézmény”, Buci néni, azaz Leyer Lórándné tanított be füredi gimnazistákat, akik mindig nagy sikert arattak. 1962 óta Huszka Jenő Anna-báli keringője is része a rendezvény indításának, hogy az aktuális polgármester megkezdje a táncot az előző évi bál szépével.
Ami más és különös
Ha szabályos szépségverseny lenne a bálon, e sorok írója nem venne részt a zsűri munkájában, ám a királynő kiválasztása éppolyan különleges, mint a mulatság hangulata. A hölgyek számozott herendi porcelánszívet kapnak a nyakukba – eleinte papírból készült –, a vendégek szavazólapra írják a szerintük legszebb lány számát, majd összesítés után a győztes tizenötből választják ki a zsűri tagjai a három legszebbet.
Ám itt nem döntő szempont a lány magassága, „modelles” mozgása, az Anna-bál szépei az egyéniségükkel, a mosolyukkal, a kedves, szellemes mondataikkal hódítanak. A többségük középiskolás, egyetemista vagy főiskolás, közülük sokan már gyerekkoruk óta álmodoztak a részvételről, aminek megvalósításában általában a szüleik és gyakran a nagymamájuk segítette őket. Sokszor tapasztaltam, hogy szinte valamennyien tudják, hogy 1861-ben választottak először bálkirálynőt, és 1862 óta jutalmazzák aranyalmával a bál szépét.
Hári Lenke, aki 2010 óta a város alpolgármestere, említette az idei bálon, hogy ez a „más” szépségverseny nagyon népszerű volt külföldön élő honfitársaink körében, amikor az ezredforduló után néhány évig a Duna Televízió közvetítette a bált, és lehetővé tették, hogy a nézők szavazzanak a legszebbre. Ő hívta fel a figyelmemet arra is, hogy ezen az életörömről szóló rendezvényen csodálatra méltók a legfiatalabbak, akik „királylány”-ruháikban, a kísérőik pedig szmokingjaikban ösztönösen mozognak és viselkednek másképp, mint a hétköznapi viseletekben. Kocsis Korinna modell és műsorvezető, aki tizenkilenc évesen lett a 185. Anna-bál szépe, lelkesen beszélt arról, hogy azért vállalja a részvételt a zsűri munkájában már tíz éve, mert az Anna Grand Hotel fényes, múltat őrző termei és parkja, a zene sokfélesége meg az első bálozók sokasága olyan egyedivé teszik a rendezvényt, amilyennel sehol sem találkozott, pedig számos országban járt modellként és nemzetközi szépségversenyek sikeres résztvevőjeként.
– Művelődéstörténettel foglalkozó egyetemistaként úgy éreztem, különleges történelmi folyamat részévé váltam, amikor a kezembe tették az aranyalmát – mondta a huszonöt éves Purgel Réka, a két évvel ezelőtti bál szépe. És a rendezvény eddigi pályafutása alapján talán bízhatunk abban, hogy a mai királynők leendő dédunokái, a 22. század gyermekei is felismerik majd, hogy érdemes tovább őrizniük az örökké fiatal bál hagyományát.
Fotó: MTI/Bojár Sándor, Fényes Tamás, Vasvári Tamás, Smagpix/Nagy Zoltán, Olajos Piroska
