Egy ír fiatalember, bizonyos Mark Boyle úgy döntött, egy éven át nem foglalkozik a pénzzel: nem fizeti be a csekkeket, nem vesz lottószelvényt, buszjegy nélkül utazik, nem költ vitaminra, bigmacre, és nem fizet adót sem. A terv bizonyos részeivel könnyű azonosulni. Ördög vigye a pénzt! Nem kell!
Ma már amúgy sem a tényleges értékteremtést és teljesítményt tükrözi, bár egykor éppen azért találták fel, mert őseink számára egyre nagyobb kihívást jelentett az elejtett vad értékét egy másik áru értékében meghatározni. Sokáig a fűszer számított kemény valutának, a só és a bors árfolyama szárnyalt. Attila, a hunok fejedelme állítólag másfél tonnányi borsot követelt Rómáért.
Krőzus lüdiai király váltott nemesfémre, azon belül is a számlálható érmékre. Úgy kétezer éven át a pénz, jól-rosszul, ellátta társadalmi feladatát. A kapitalizmus azonban mindenkit megtanított rá, hogy különböző spekulációkkal tényleges értékteremtés nélkül is jövedelemre lehet szert tenni.
Hogy minderre felhívja a figyelmet, Mark egy éven át megkísérelt a munkája valós értékére és az emberek jóindulatára hagyatkozni – mindkettő nehezen becsülhető forrás.
Kölcsönkért egy lepukkant lakókocsit, egy ismerős fogadta be a telkére kerti munka fejében. A legnagyobb kihívást a vécé jelentette számára. Egy házilag készített, környezettudatos modell mellett döntött, amelynek nem volt oldalfala, így nem szívesen használták a vendégei. A barátnője a kísérlet első hetében lelépett.
Az áramot napelemekkel nyerte, az ennivalót a szupermarketláncok kiselejtezett raktárkészletéből szerezte be.
Ha nem vásároljuk meg a “munkamegosztást” a közüzemektől, még az olyan mindennapos teendők, mint a mosogatás, borotválkozás is fárasztó logisztikai műveletté válnak. Pedig Mark nem vesztegethette a drága idejét, hiszen tapasztalataiból könyvet írt. Tizenhárom euróba kóstált, bestseller lett. Pénz nélkül élni egész jó üzlet.
Ezen a héten is eltöprengünk a dúskáló és vergődő világon, a gyerekeinknek átadható értékeken, tárgyakon, szenvedélyeken. Állítólag ez utóbbi értékálló. Bizonyítani nem tudom, de hiszek ebben.
Vass Virág, főszerkesztő
