A világ leggazdagabb emberét kilőtték az űrbe, hogy kicsit körülnézhessen. Jó ez nekünk, vagy rossz? Két szerzőnk két különböző álláspontból írta meg véleményét a témában.

Hulej Emese: Eladó az egész világegyetem

Már gyerekkoromban arról álmodtam, hogy egyszer eljutok az űrbe! – nyilatkozta elérzékenyülve Jeff Bezos, az Amazon alapítója, tulajdonosa, és éppen leköszönő vezetője, miután ötvenhét évesen valóra váltotta álmát. Eljutott az űrbe, igaz, ehhez tudás és képesség helyett „csupán” pénzre volt szüksége, de nem gond, abból jelenleg neki van a világon a legtöbb. És mielőtt bárki meghatódna, hogy milyen szép is az, ha valaki megvalósítja az álmát, figyelmükbe ajánlom az Amazon cég dolgozóinak inkább rémálomra emlékeztető munkahelyi körülményeit. Ők kiskorukban biztosan nem arról ábrándoztak, hogy felnőve egy gazdag ember vállalkozásában gyakorlatilag biorobotként kezelik és figyelik őket, és rövidke ebédszünetükben arról kell dönteniük, hogy evés után vécére menjenek-e, vagy felhívják beteg gyereküket. Mert csak az egyikre jut idő…

Az űrverseny hősöket adott a világnak, az űrbiznisz morális problémákat. Mert Bezos előtt nem sokkal az angol multimilliárdos, Richard Branson is elhagyta a Földet a cégcsoportja nevét viselő Virgin Galactic VSS Unity fedélzetén. Mindketten hatalmas összeget fordítottak az utazásra, és mindketten leginkább úttörőként tekintenek magukra, akik majd saját űr-utazásiirodával röptetik a gazdagokat és szépeket az űrbe. Azelőtt az oroszok és az amerikaiak versengéséről szóltak az űrhírek, most gazdagok licitálnak egymásra, és bár az előbbinek több volt a veszélye, az utóbbinak kevesebb az értelme.