A figyelmi készségek, az érzelemszabályozás és az indulatkezelés tartós zavarát jelenti az ADHD, amiről azt hittük, hogy csak a gyerekeket érinti. A betegség felnőttkorban gyakran rejtve marad, és diagnózis hiányában sokan úgy érzik, mintha egy elvarázsolt világban élnének, amelynek sehogy sem tudják megfejteni a szabályait.
– Miközben itt ülünk, és próbálom megformálni a mondatokat, rengeteg más szálon indulnak el a gondolataim, alig tudok egy közlendőre koncentrálni – mondja Adrienne, akit 2006-ban, a harmincas éveiben diagnosztizáltak ADHD-val. – Azért jelentkeztem kivizsgálásra, mert nem értettem, hogyan lehetséges az, hogy a százötvenes IQ-mmal annyi iskolai kudarcélmény ért, és hogy miért nem jutottam a pályámon előre. Amikor közölték a diagnózist, és utánanéztem ennek a zavarnak, akkor értettem meg, hogy egy ADHD-s másképp tanul, nem lineárisan, hanem spirálisan, mint ahogy a vattacukorra kerülnek fel az újabb és újabb rétegek. Az iskola azonban ezt soha nem tolerálta, mindig azt kaptam vissza, hogy nem jó, amit csinálok, pocsék az írásképem, újra és újra megszégyenítenek, a tanár felemeli a füzetemet undorral a szája szegletében, hogy „Adrienne-től nem ezt vártam!”.
Rengetegszer éltem át gyerekként és élem át a mai napig, hogy nem jól működöm, hogy megint hibáztam, ismét elfelejtettem valamit, és ennek következtében aztán folyamatosan szégyellem magam.
Az autómmal mindig történik egy kisebb baleset, nekimegyek a kerítésnek, meghúzom az oldalát, ezt aztán nem merem elmondani a férjemnek, és akkor szégyellem, hogy meghúztam a kocsit, és azt is, hogy nem merem bevallani. De a testemen is folyton sérülések és zúzódások keletkeznek, mert nem arra figyelek, amit csinálok, mert a fejemben egy nagyszabású amerikai film forgatókönyvét írom épp, és nem veszem észre, hogy beverem a lábam a kukába. Mára már kifejlesztettem egy technikát, hogy ne felejtsek folyamatosan otthon mindent, megszámolom a dolgaimat, amiket magammal kell vinnem, és mindent a helyére teszek, hogy meglegyen. De ha valaki megzavarja a rendszert, elvesz valamit, akkor őrjöngésig fokozódik a szorongásom. Mert a világ számomra olyan kiismerhetetlen valami, aminek mindenki más tisztában van a szabályaival, csak én nem.
Nem múlik el nyomtalanul
Adrienne-t hallgatva érthetjük meg, milyen nehéz lehet ugyanez gyerekként, amikor nincs lehetőségünk arra, hogy kívülről nézzük önmagunkat, és legalább egy pillanatra megértsük, mi történik velünk. Az általa elmondottakból az is látszik, hogy a korai események nem múlnak el nyomtalanul, pszichés lenyomatot képeznek, amit felnőttkorban hurcolunk tovább. A feledékenység, az indulatkezelés zavara pedig párkapcsolati problémákhoz vezethet, önértékelési zavarokhoz, munkahelyi nehézségekhez és végül depresszióhoz.
– Mindenki hibázik, mindenki felejt el dolgokat olykor, vagy lehet álmodozó és szétszórt – hangsúlyozza dr. Pulay Attila, a Semmelweis Egyetem felnőttkori ADHD szakambulanciájának pszichiátere. – Ennek hátterében állhat pusztán fáradtság, kialvatlanság, bekövetkezhet valamilyen traumatikus esemény hatására, esetleg a depresszió kísérő jelensége is lehet. ADHD-ról akkor beszélünk, ha a tünetek folyamatosan, gyerekkortól kezdve jelen vannak, és az élet több területén állandó nehézséget okoznak, ráadásul nem magyarázhatók meg más pszichiátriai vagy testi betegséggel.
Ma Magyarországon körülbelül 200 ezer embert érinthet ez az idegrendszeri zavar, de sajnos a diagnosztizálásával húsz-harminc évnyi lemaradásban vagyunk a nyugati országokhoz képest.
A Semmelweis Egyetemen működik az egyetlen tébéfinanszírozott centrum az országban, ebből adódóan sokan szeretnének jönni hozzánk, így nem tudunk mindenkit rögtön ellátni. A kezeletlen ADHD ugyanakkor nem csak életvezetési nehézségeket okoz, bizonyított, hogy az ADHD-sok körében többen vannak olyanok, akik csak alacsony iskolai végzettséget szereznek, illetve nagyobb arányban fordul elő náluk munkanélküliség vagy válás. Az impulzív, kockázatkereső magatartás miatt gyakrabban szenvednek el közlekedési baleseteket, sőt, nagyobb eséllyel kerülhetnek börtönbe. Az ADHD jelentősen növeli a hangulat-, szorongásos, személyiség-, szerhasználati, valamint tanulási zavarok kockázatát. Vagyis a kezelés hiánya további, egyre súlyosabb következményekkel járhat, ezért volna fontos, hogy az ország több területén is elérhető legyen ilyen jellegű ellátás.
A felnőttkor küszöbén kibukik
Nagyon érdekes jelenség, hogy míg gyerekkorban túlnyomórészt fiúkat diagnosztizálnak ADHD-val, három az egyhez arányban, addig ez a különbség felnőttkorra megszűnik. A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy az impulzivitás, az indulatszabályozás nehézségei könnyebben megjelennek a „rosszalkodó” fiúknál, mint a figyelemzavar, különösen, ha az csendes, visszahúzódó magatartással párosul, ami lányok esetében gyakoribb. Lányoknál az ADHD gyerekkorban sokszor rejtve marad, és csak később derül rá fény.
– Az életkor előrehaladtával, amikor egyre nő a személyes felelősség, például valakinek családja, munkája lesz, akkor kibukik a figyelemhiány vagy az indulatkezelési probléma – magyarázza dr. Pulay Attila. – Sokszor előfordul, hogy az, aki szülői segítséggel eddig mindent megoldott, az életkezdéssel együtt járó feladatokat egyszerűen képtelen kipipálni. Kiderül, hogy nem tudja megszervezni az életét, beosztani az idejét, folyamatosan elfelejt dolgokat. Amikor szembesülnek az egyre növekvő nehézségekkel, sokan elveszítik a motivációjukat. Rosszul mérik fel a képességeiket, vagy kezdeti, óriási lelkesedésüket kiábrándultság követi. Gyakran látjuk, hogy valaki ehhez hasonló okok miatt évekig nem tudja leadni a szakdolgozatát vagy befejezni az utolsó egyetemi évét. A rendelőnkben például a pácienseinknek egy tesztet kell kitölteniük otthon, de a diagnózisban sokat „segít”, ha valaki ezt elfelejti visszahozni, vagy elkésik, képtelen időben megjelenni a rendelésen. Mások akkor ébrednek rá, hogy ADHD-sok, amikor a gyereket viszik el kivizsgálásra, és ahogy az orvos végigkérdezi a tüneteket, akkor tudatosodik bennük, hogy ez velük is így volt gyerekkorukban, sőt, most is így van. Az ADHD kezelése azért is volna nagyon lényeges, mert kombinált ellátással, gyógyszerrel és csoportterápiás módszerekkel nagyon jó eredmények érhetők el.
Figyelemhiányra utaló tünetek
- Az illető gyakran felejt el részleteket, pontatlan;
- nem képes időben megérkezni, határidőket betartani;
- nehézséget jelent számára a figyelem akaratlagos fenntartása;
- nem szívesen végez monoton, unalmas munkát;
- rendszeresen elveszíti fontos tárgyait, telefonját, pénztárcáját;
- külső ingerek könnyen elterelik a figyelmét;
- a számára fontos dolgokba viszont annyira belemerül, hogy képtelenség kizökkenteni.
A hiperaktivitás, impulzivitás tünetei
- Az érintettnek jár a keze-lába, fészkelődik, dobol a lábával;
- nem bír hosszan ülve maradni;
- folyamatosan beszélnie kell;
- nem tud várakozni, sokszor mások szavába vág;
- gyakran feszült és nyugtalan;
- tolakodóan viselkedik, átveszi az irányítást.
Fotó: Getty Images