– Papa, mi hogyan lehetünk vérrokonok, amikor engem a mama szült? – tette fel nekem a kérdést a napokban a nyolcéves Berni. Ha nem is pont ebben a formában, de számítottam rá, hogy valami ilyesmi kérdés érkezni fog a lányomtól a saját eredetére vonatkozóan. Mostanában többször szóba kerültek a rokonok, hogy vannak köztük olyanok, akikhez vér szerinti kapcsolat fűz minket, míg mások házasság révén lettek a szélesebb családunk tagjai. Kérdése alapján Berni számára tehát világos a kettő közötti különbség, ahogy az sincs rejtve előtte, hogy ő az édesanyja pocakjából bújt ki. Ami nem tiszta számára, hogy én hogyan kerülök a képbe. A gyerekeimmel töltött évek során azt megtanultam, hogy ilyenkor az a legfontosabb, hogy kipuhatoljam, mi az, amit a gyerek tud, vagy azt hiszi, hogy tud. Tehát a jól bevált módszer szerint kérdésre kérdéssel válaszoltam.

– Miért, szerinted hogyan lehetünk?

– Hát éppen ezt nem tudom! Azt értem, hogy Johannával vérrokonok vagyunk, mert ő is a mama hasából jött ki, ahogy a többi testvérem is. De te nem.