Zsibárusok, ószeresek, handlék, nepperek – a zsibaj, más néven ócskapiac jellegzetes szereplői immár százötven éve. Ennek a hosszú krónikának csak mintegy egyharmadát teszi ki az a rövid időszak, mióta a piac az Ecseri útról a Nagykőrösi útra költözött.
A szüleim padlásán kerestem éppen valamit – talán a középiskolai kisnövény-határozómat? –, amikor régi, foszlásnak indult tankönyveim kupacáról elvonta a figyelmemet egy másik: a bakelitlemezeim! Ujjamat meghatottan húztam végig a legfelső album poros borítóján, mire kicsúszott belőle a kedvenc Queen- albumom. Már csak a csúnya, narancssárga NDK-s lemezjátszómat kellett megtalálnom, hogy ismét felrepítsen Freddie Mercury szárnyaló hangja, úgy, mint legutóbb kamasz koromban. Eltökélten kerestem, s közben észrevétlenül megnyílt az emlékek csatornája, és elkezdték kergetni egymást a fejemben az Ecseri piac elfeledettnek hitt képei a 80-as évek elejéről. Micsoda élet volt ott! Láttam magam előtt a zsibárusok pénzsóvár tekintetét, ahogy csábítgatják a vevőket, és tukmálják rájuk a mindenféle standjukon felhalmozott ósdi tárgyat, az üveghaltól a színházi látcsövön át a hamisezüst gyertyatartókig. Mi, diákok azonban pechjükre nem ilyesmire fentük a fogunkat. Tiltott árura vadásztunk, nyugati bakelitlemezekre, mint ez a Queen itt a kezemben, amit a nyáron a Balatonon összegyűjtött dugi nyugatnémet márkáimon vettem, és persze eredeti jeansre, ami a keleti blokkban még a rendszerváltáshoz közeledve is fehér hollónak számított. A nyugati farmert akkoriban valamiféle státusszimbólumnak tekintettük, amilyen a világháború előtt mondjuk egy Cadillac lehetett… Az első gyönyörű Levi’semre én is itt, az Ecseri piacon bukkantam rá.
Budapest legnagyobb bolhapiacán a szocializmusban is mindent be lehetett szerezni. Mesélhetnék még a török vagy olasz eredetű, addig sosem látott puha bőrkabátokról vagy a tarkabarka nejlon- és selyemingekről, a hippikultúra késve hozzánk érkezett képviselőiről, amelyek úgy hatottak a Kádár-korszak uniformizált, szürke világában, mint a napsütés egy ködös novemberi reggelen. A piac másik korabeli profiljáról, a motoralkatrészekről sajnos nem tudok beszámolni, de azt tudom, hogy mivel akkoriban öt-tíz évet kellett várni egy Wartburgra vagy Zsigulira, roppant kelendőek voltak a motorok a férfiak körében. Magam is egy oldalkocsiban fedeztem fel szép hazánkat apám mellett a hetvenes években. Akinek pedig elromlott az öreg Pannóniája vagy a motorbiciklije, kiment az ócskapiacra, és a kereskedőktől, akik nem ritkán szakemberek is voltak, olcsón megvehette az új vagy alig használt alkatrészt, akár azonnal be is szerelték neki. Varázslatos világ volt az Ecseri! Zűrzavaros, kicsit szutykos, bűnillatú, de épp ezért olyan sármos abban az egyenvilágban, amelyből addigra kiöltek minden izgalmasat, szabálytalant és eredetit.
