Amióta az eszemet tudom, mindig tömegközlekedéssel járok mindenhova. Gyerekkoromban nem volt autónk, így evidens volt, hogy reggel a helyi járatos busszal mentem suliba vagy ahova éppen kellett. A kirándulásokat is mindig vonattal és távolsági buszokkal intéztük, így elég sok időm volt arra, hogy megutáljam ezt a közlekedési módot.
Bár megyeszékhelyen nőttem fel, de mégis inkább kisvárosias volt a hangulat a közlekedést illetően, főleg Budapesthez képest. Akkoriban a legrosszabb élmény legfeljebb a nyári táborozás idején ért, amikor a tömött vonatokon a folyosón kellett a csomagjainkon kuporognunk a Balatonig, ami gyakorlatilag félnapos program volt. Az sem szerettette meg később a vonatozást, amikor egy másik nagyvárosba jártam egyetemre, ahova nem lehetett közvetlen járattal eljutni, így két-három hetente újra és újra át kellett élnem a négy órás bumlizás szépségeit. Ez annyiban volt jó, hogy
az átszállások összehangolatlanságának köszönhetően volt idő a vidéki állomások restijeinek és közeli kocsmáinak feltérképezésére, ami nemcsak a hangulatunkat alapozta meg, de talán a szociológiai érdeklődésemet is.
Tehát régebben – amikor ugye minden jobb volt – nem volt különösebb problémám a tömegközlekedéssel, az akkor kezdődött, amikor Londonban élve először szembesültem a szóösszetétel tömeg részével… aztán hazaköltözésem után mindez folytatódott fővárosunkban is, és magabiztosan kijelenthetem: nincs a két nemzet között akkora különbség – már ami a közösségi utazást illeti.
A tömegközlekedés egyedi hangulatát már Nagy Kriszta Tereskova is megénekelte:
Körbekérdeztem ismerőseim között is, hogy őket mi idegesíti legjobban, és ezeket összegyúrva saját tapasztalataimmal megszületett az a lista, amik nélkül sokkal jobb lenne együtt utazni embertársainkkal.
- Reggel frissen mosott hajjal, tusolás után, illatosan felpattansz a tömött járműre, mire az egyik álmos munkába igyekvő arcon ásít – a penetráns bűzt árasztó szájával, amit nincs az a finom parfümfelhő, ami elfedne. Miért nem lehet fogat (hónaljat, stb.) mosni, de tényleg?
- Bárhol is szállj fel a járműre, biztos, hogy csak a legtávolabbi jegylyukasztó fog működni. (Tudom, vegyek bérletet.)
- A nyári forróságban ha véletlenül működik a légkondi, akkor az előtted ülő néni biztosan kinyitja az ablakot, de ha te akarnád kinyitni a mesterséges hűsítés hiánya miatt, akkor fix, hogy leteremt miatta.
- Viszonylag újkeletű jelenség a telefonon való zenehallgatás, mármint fülhallgató nélkül. A legrosszabb, hogy általában pocsék ízlésűek hobbija ez, és nem lehet számot kérni.
- Biztosan van egy olyan szabály, amiről én még nem hallottam, de így szól: ha hátizsákod van, akkor még véletlenül se vedd le, főleg akkor ne, ha sokan vannak a járművön, és forgolódj minél többet. Szuper, így legalább neked van helyed.
- A buszok és villamosok belsejében sokkal kevesebb ember fér el, mint az ajtók előtti 2 négyzetméteres helyen, hiszen ha nem így lenne, nem ott nyomorogna mindenki, lehetőleg a nyakadba lihegve, pedig még ülőhely is van bentebb.
- Az erősebb kutya ..szik elve szerint csak akkor tudsz leszállni csúcsidőben a villamosról, ha legalább egy nindzsa fürgeségével és egy piacra igyekvő nyugdíjas elszántságával rendelkezel, máskülönben elsodor a felfelé igyekvő tömeg.
- A közösségi utazás során mindenki megsüketül és megvakul, bizonyára ezért van az, hogy nem szívesen adják át a féllábú, mankóval billegő, nyugdíjas kismamának sem a helyet, és meredten bámulnak inkább ki az ablakon a legújabb CIPOE és FACE graffitiket keresve szemükkel a szürke tűzfalakon még a legéreterőssebb, fittebb személyek is. Persze, sokakon nem látni a betegséget, de megkockáztatom: ha az illető fél perccel korábban hetykén le tudott az ülésre vágódni, akkor azért az sem lehet akkora áldozat, ha áll még tíz percet.
- Minél inkább sietsz a csatlakozásodhoz, annál valószínűbb, hogy egy nagyon lassan járó társaság kezd el csoszogásba előtted, aztán pedig hirtelen megáll, hogy mégis inkább a másik irányba induljon tovább. Vagy inkább erre. Nem, mégis arra.
- Biztos, hogy mindig arról ver be az eső a fedett megállókba, ahol állsz. Ha pedig nem, akkor tuti lesz olyan, aki ott bagózik melletted, hiába tilos elvileg.
- De most komolyan: miért, MIÉRT kell feltenned a lábad az üres ülésre, amire más még leülne? Ilyenkor kitür belölem a szomszéd néni, és csak arra tudok gondolni, hogy mennyire igénytelen vagy, aki magasan tojik másokra. Az ilyen tényleg menjen inkább kocsival. Mármint nem én, hanem te.
- Kedves Büdös és/vagy Szaftos Kaját Evők (B. é. v. Sz. K. E.)! Elhiszem, hogy éhesek vagytok, főleg egy hosszú, ledolgozott munkanap után, de lehetőleg még utazás előtt vagy után fogyasszátok el a vacsorátokat, mert utastársaitok számára nagyon zavaró lehet, az evés közben kiadott hangokról nem is beszélve. Köszönöm a megértést: egy utas, akinek öntötte már le dzsuvával a ruháját egy B. é. v. Sz. K. E.
A listát a végtelenségig lehetne folytatni. Szerinted mi maradt le, mitől – vagy minek hiányától – lenne jobb a közösségi utazás?
Kiemelt kép: Getty Images