Elvileg lehetséges volna másfél Celsius-fokon tartani a felmelegedést szén-dioxid-kibocsátásunk jelentős visszafogásával, olvashatjuk az ENSZ legújabb klímajelentésében. Az elvileg azért fontos szó, mert ahhoz, hogy ez valóban megtörténjen, a gondolkodásunkat, az értékeinket is muszáj lenne átformálnunk. Mert nem csak a kormányoknak kellene vállalásokat tenniük a klíma védelme érdekében, hanem mindannyiunknak fel kellene áldoznunk valamit a korábban megszokott kényelmünkből.

Mindenki szeretné megvédeni a Földet és jelenlegi szépségében átadni a gyerekeinknek. De mit gondolnak akkor a klímavédelemről, ha azt mondjuk, ehhez le kell mondanunk számos, korábban megszokott kényelmi lehetőségről? Csak hogy néhányat említsünk a teljesség igénye nélkül: a saját autóról, a húsevésről, a sajtokról, a tengerparti nyaralásról, a repülésről, a banánról és más egzotikus gyümölcsökről, az újabbnál is újabb divatipari termékekről és arról, hogy egyre szebb, nagyobb vagy jobb legyen a házunk. Egyszóval többek között arról a nagyon erős vágyunkról, hogy anyagiak terén fejlődjünk. A megtakarításainkból utazás helyett hőszigetelésre és energiatakarékos gépekre, illetve passzív ház építésére kellene költenünk azért, hogy energiaigényünket folyamatosan csökkentsük. Közösségi közlekedést kellene használnunk, és arra ösztönöznünk politikai vezetőinket, hogy dugódíjat vezessenek be, a bevételt pedig környezetbarát közlekedési eszközökre fordítsák. Sőt arra, hogy állítsák át a teljes energetikai rendszerünket, ami óriási beruházás volna, és valószínűleg az energiaárak növekedésével járna (kezdetben). Talán érzékelhető, hogy nem egyszerűen a napi rutinunkon lenne muszáj változtatnunk, hanem egyenesen kényelmetlen vagy kifejezetten drága fejlesztésekbe belevágnunk. Akár azon az áron is, hogy rövid távon rosszabbul járunk a hosszú távú haszon és persze a klímavédelem érdekében. Vajon hányan gondolkodnak így? Önök miről mondanának most le, hogy hosszú távon élhető legyen a bolygó?

Sötét erők

Szécsi Balázs klímavédelemmel és energetikával foglalkozó közgazdász szerint ez a fajta lemondás ellentétes az emberi természettel. A génjeinkbe ugyanis a túlélés parancsa kódolódott, ami azt jelenti, hogy arra figyelünk, ne éhezzünk, ne fagyjunk meg, és minél többet halmozzunk fel addig, amíg van mit. Az adott napra gondolunk, vagy legfeljebb az elkövetkező évre, de ennél tovább ritkán látunk. Ez az egyik olyan „sötét erő”, ami meggátolja, hogy hosszú távú terveket szőjünk, az ösztöneink legalábbis arra visznek, hogy a pillanatnyi hasznot részesítsük előnyben a hosszú távúval szemben.