A hétfő esti Facebook-leállás (ha valamilyen érdekes módon kimaradtál volna belőle: este 6 körül leállt a legnagyobb közösségi média oldal és a hozzá tartozó szolgáltatások; sem a Messenger, sem a WhatsApp, sem az Instagram nem volt elérhető nagyjából éjfélig, illetve azok az oldalak és szolgáltatások is akadoztak, ahol csak Facebook gomb van, vagy ahol Facebook-azonosítást használnak) több dolgot is megmutatott. És nemcsak azt, hogy milyen mókás, hihihi hahaha, megint lett egy vakuemlékünk. Olyasmi, mint amikor a Magyar Televízió 1993. december 12-én délután megszakította az aktuális Walt Disney bemutatja című adását, amelyen épp a Kacsamesék ment, hogy Boross Péter bejelentse, elhunyt Antall József miniszterelnök. A mémek már elindultak, illetve posztok tömkelege lepte el a közösségi médiát, amelyek arra keresték a választ, hogy „mit csináltál a NAGY Facebook-leálláskor?”.
A gonosz óriás
Valójában olyan dolgokat is reflektorfénybe hozott a leállás, amelyekről eddig is tudtunk, de most már ideje velük szembesülni. Ezek nagy része túlmutat az egyénen. Világossá vált, hogy mennyire problémás, hogy egyetlen cégnek ilyen sok helyre elérnek a csápjai, vagy hogy monopolszerű helyzetéből adódóan mennyi minden függ tőle. Hogy a legutóbbi botrányról, ami egy volt Fb-munkatárs, Frances Haugen nevéhez fűződik, ne is beszéljünk. Az ügy pont azelőtt robbant ki, hogy a közösségi média cég mérnökei „kizárták volna magukat a szerverteremből, a kulcsot pedig kidobták volna az ablakon ”(egy IT-szakértő magyarázta így a Telexnek, hogy mi lehetett a konfigurációs hiba oka, ami miatt a Facebook szerverei nem tudnak kapcsolódni az internethez).
Vagyis hát beszéljünk róla: Hagen, a Facebook egy korábbi termékmenedzsere több tízezer oldalnyi dokumentumot juttatott el a Wall Street Journal tényfeltáró cikksorozatához (The Facebook Files – a Facebook akták), amely azt vette górcső alá, hogy a cégnél milyen, belső használatra készült kutatások vannak, és hogy az összes tanúsága alapján a Facebook vezetősége teljes mértékben tisztában van rengeteg problémával, de a kisujjukat sem mozdították azok megoldása érdekében.
Frances Hagen:
Például pontosan tisztában vannak azzal, hogy az Instagram milyen negatív hatással van tinik millióinak önképére, mégis azt nyilatkozták, ez nem valódi probléma, ráadásul keveseket érint, és tenni is nehéz ellene. Vagy épp
azt is szőnyeg alá söpörték, hogy rengeteg munkatárs jelezte, hogy drog- és emberkereskedelem nyomaira bukkantak, illetve arra, hogy sok esetben etnikai erőszak szítására használják a felületet.
Persze ezt mind tudhattuk, a cikksorozat most azt mutatta be világosan, hogy a cég vezetősége tisztában van saját felelősségével, mégsem állt érdekükben tenni semmit.
Az egyén szintjén is problémás
Emellett szinte eltörpülni látszik a saját nyomorunk, ami egy igazi közös nyomor, hiszen világszerte emberek milliói kaptak frászt attól, hogy a leállás miatt megállt az élet. Vagy hát megállt a közösségi média élet. Persze sokan üdvözölték a dolgot (mintha bármikor is bárki kötelezne bennünket arra, hogy mondjuk olvasás, filmnézés vagy egy baráti beszélgetés helyett a közösségi médián való lógást válasszuk), hogy végre volt idejük másra, sokan azonban tényleg úgy érezték, hogy nem tudnak mást csinálni, és ez megintcsak bizonyította, hogy milyen erős függőséget képes kialakítani a Facebook-birodalom.
Összeköt, de függőséget okoz
Természetesen jó dolog a social media, különösen pandémia idején, amikor is kritikus fontosságú kapcsolattartási lehetőséget biztosított a koronavírus-járvány keményebb időszakai alatt az embereknek, különösen a fiataloknak.
A Kaspersky nevű, biztonsági szoftverekkel foglalkozó orosz cég kutatásából* nemrég kiderült, hogy a magyar közösségimédia-használók 40 százaléka többet használta a közösségi hálózatokat a helyi és az országos lezárások alatt, mint a világjárvány előtt. De hogy miért okoz függőséget a közösségi média? Amikor a válaszadókat megkérték arra, mondják el, hogy érzik magukat, amikor aktívak a közösségi médiában, több mint a felük (60%) azt mondta, hogy „szórakoztatja” őket, több mint a negyedük (26%) számára pedig ez jelenti a „kapcsolatot a világgal”. Ennek ellenére a magyarok is ismerik és beismerik, hogy a közösségi médiának megvan az árnyoldala is. Tízből hárman (29%) gondolják úgy, hogy a „negatív” hatása van, míg 21% véli „pozitívnak” a közösségi média hatását.
A közösségimédia-függőség a felhasználók mentális egészségére is káros hatással lehet, bár a kutatásból az derült ki, hogy a legtöbb közösségimédia-használó tisztában van azzal, hogy milyen árnyoldalai vannak ezeknek az oldalaknak.
A válaszadók több mint fele (51%) fel tud idézni olyan hírt, amely a közösségi média potenciálisan negatív hatásáról szólt, és ezen a csoporton belül 68% változtatott is a közösségimédia-használati szokásain ennek eredményeképpen.
A változás 50 százalékuk esetében azt jelentette, hogy óvatosabbak lettek azzal, mit posztolnak, 40 százalékuk pedig az adatvédelemre fordított nagyobb figyelmet, például a jelszavak rendszeres megváltoztatására. Hogy ez a hétfői leállás mennyi embert döbbentett rá a függőségére, a közösségi média sötét oldalára, az még kérdés, de talán tömegek állnak hozzá mostantól egy kicsit másként az egészhez.
Légy tudatos!
Nagyon fontos tudatosan kezelni azt, hogy mennyi időt töltünk a közösségi oldalakon, milyen tartalmakat nézünk meg, és hogy ezek milyen érzéseket keltenek bennünk. A kutatás megállapította, hogy a közösségi média igazán negatív érzéseket is okozhat; hát százalék „mérgesnek” érezte magát, öt százalék „szomorúnak”, négy százalék pedig „frusztráltságról” és „izoláltságról” számolt be.
Tízből egy magyarnak pedig cyberbullyinggal is szembe kellett néznie a közösségi médián való posztolás miatt.
Akkor is mindig óvatosnak kell lennünk, amikor személyes adatokat osztunk meg az online térben. Kiderült, hogy a 18–34 év közötti közösségimédia-használók több mint fele (52 százaléka) ismer valakit, akinek feltörték a személyes profilját, és világszinten a felhasználók hét százaléka állította azt, hogy esett már csalás áldozatául a közösségi médián keresztül.
Küzdd le a függőséget!
A kutatást végző cég elindított egy meditációs detox-kurzust, ami segít megküzdeni azza a digitális stresszel, amit az okoz, hogy a világ digitalizációja miatt folyamatosan képben, és folyamatosan elérhetőek vagyunk. A kurzus segítségével megtanulhatunk szünetet tartani, illetve tudatosabb kapcsolatot alakíthatunk ki a technológiával. Az angolul zajló tréning elmagyarázza, hogyan válik szokássá a közösségimédia-használat, idegtudományi szempontból vizsgálja a FOMO (a kimaradástól, lemaradástól való félelem) jelenségét, ismerteti, hogyan váltja ki belőlünk a „belső kritikust” az, ha folyton másokhoz hasonlítjuk magunkat a közösségi oldalakon, továbbá önegyüttérzési technikákat mutat be az ilyen érzésekkel való megbirkózáshoz.
Ha kütyü nélkül szeretnél digitális detoxot tartani, akkor a Nők Lapja cikkei között is válogathatsz: ebben a cikkben arról olvashatsz, hogy miért fontos digitális méregtelenítést végezni (és persze tippeket is kapsz, hogyan kezdhetsz neki). Illetve ebben a régebbi cikkünkben is paraktikus tanácsokat olvashatsz,
Kiemelt kép: Getty Images, Forrás: Wall Street Journal, Kapersky kutatás:
*A terepmunkát az Opinium Research 2021. május 18. és 31. között végezte. Az Opinium 15 682 felnőtt véleményét kérte ki 25 országban, többek között az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Spanyolországban, Dániában, Hollandiában, Chilében, Mexikóban, Argentínában, Brazíliában, Kolumbiában, Peruban, Japánban, Oroszországban, Törökországban, az USA-ban, Csehországban, Magyarországon, Dél-Afrikában, Ausztriában, Szingapúrban, Vietnamban, Ausztráliában és az Egyesült Arab Emírségekben.
