A képzeletbeli volán mögött Lizsicsár Miklós ül, aki a mai magyar topgasztronómia egyik kiemelt alakja, a St. Andrea Étterem és Skybar házigazdája, élő legenda az éttermi szerviz világában. Élete a vendég, ez így volt akkor is, amikor tombolt a kommunizmus, és a gasztroforradalom még a szavak szintjén sem létezett. De az teljesen más világ volt.

– Akkoriban minden étlapot úgy írtak meg, hogy mindegy, mit választ a vendég, lesz benne valami trükk. Az, hogy játszottunk az adagokkal, és az ételeket rendre újratálaltuk, hogy többet hozzunk ki belőlük, teljesen magától értetődő volt.

Ehhez azonban természetesen némi apparátus is kellett. És itt jön a képbe az a bizonyos kék Zastava, amellyel mindig a teraszhoz közel parkoltak, és amelyben egy valóságos üzem működött, „kívülről” hozott köretelemekkel és mindenfélével, amivel variálni lehetett az ételeken és persze az italokon. De a külön hűtőszekrény, a tányérmelegítőbe rejtett húsok, amelyek arra vártak, hogy hamarosan egy új tányéron szerepeljenek, szinte minden vendéglátóhelyen mindennaposnak számítottak. Tényleg semmi nem az volt, aminek látszott, mégis elképesztően olajozottan működött a gépezet, amelyben sok esetben a recepcióstól a mosogatóig mindenki benne volt.