„Súlyok? Pedig te olyan finom nőnek látszol” – hangzik el gyakran a mondat nemi sztereotípiáktól szabadulni nem tudó emberek szájából, amikor megtudják, hogy nő létemre rajongok a CrossFit edzésformáért. Tény, hogy férfiak és nők között számos biológiai különbség létezik, ami az élet különböző aspektusaira hatással lehet, de mondhatjuk-e ezen különbségekre hivatkozva egy mozgásformára, hogy az férfias vagy nőies? Miért kategorizálunk egyáltalán, és van-e erre bármi szükség?
Nemek közti különbségek
Nemünk biológiai eredetű különbségeket foglal magába, amik hatással lehetnek a testképünkre és a mozgásbeli teljesítményünkre is. Általánosságban elmondható például, hogy a nők szervezetében jelentősen magasabb mennyiségben termelődik az ösztrogén női, míg a férfiakéban a tesztoszteron férfi nem hormon a másik nemhez képest.
Ez azt eredményezi például, hogy a férfiak teste átlagosan sokkal gyorsabban bontja le a zsírszöveteket, mint a nőké, a nők viszont, bár a fogyni vágyókat ez valószínűleg nem vigasztalja, a nagyobb zsírtartalékaiknak köszönhetően lassabban fáradnak el, ezáltal jobb lehet az állóképességük, mint az azonos edzettségi szinten lévő férfiaknak. A nőkön továbbá átlagosan 33%-kal kevesebb izom van, mint a férfiakon.
Jelentősége ezeknek az adatoknak maximum a versenysportban van, ahol pontosan ezért mérkőznek nemek szerint a sportolók és válik nehéz kérdéssé, hogy vajon melyik nemmel versenyezzen egy transznemű atléta. Hobbisportolók számára mindennek csupán érdekességnek kellene lennie, hisz attól, hogy a nők esetleg kevesebb izomzattal rendelkeznek a férfiaknál, súlyokkal és ellenállással ugyanúgy fontos edzeniük, nem csak esztétikai okok miatt, de egészségük megőrzése szempontjából is. A szarkopénia, azaz az izomtömeg veszteség például őket is fenyegeti a csontritkulás mellett, amelyek erősítő edzésekkel lassítható és kivédhető folyamatok. Illetve rájuk is érvényes a tény, hogy ha önmagukhoz képest nagyobb izomtömeggel rendelkeznek, akkor alapjáraton több zsírt fog égetni a szervezetük.
Amennyiben tehát a biológiai különbségek nem indokolják, miért tartunk mégis bizonyos mozgásformákat férfiasnak vagy épp nőiesnek?
Jin és Jang én
Ha belegondolunk, általában olyan tulajdonságokat tartunk maszkulinnak, mint a versenyszellem, a törtetés, az agresszió, míg a nőiességet a lágysággal, az intuícióval, a gondoskodással társítjuk. Kiáradás és befogadás, a férfiasság és nőiesség univerzális alapértékei, amelyekről ősi, több ezer éves kultúrák tanítanak minket. Gyakran mintha megfeledkeznénk róla, ám ezek a bölcsességek azt is tanítják, hogy ezek az értékek biológiai nemtől függetlenek, mindenkiben megtalálhatóak, a jin és a jang, ahogy például a kínai filozófia tanítja. Az eltérő mozgásformák pedig eszközként szolgálhatnak arra, hogy ezt a két fajta energiát egyéniségünkhöz illően harmonizáljuk magunkban, megteremtve ezáltal a belső békénket.
Ott van például az agresszió, amire a tesztoszteron köztudottan hatással van. Mivel a férfiak hormon szintje általánosságban magasabb a nőkhöz képest, mindent, amit durva, drasztikus, és harcias, „férfiasnak” címkézünk. Ám tévedünk, ha ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy az agresszivitásra – a szó jó értelmében – nincs szüksége egy nőnek, és hogy egy „agresszívebb” edzéstípust kizárólag férfiaknak lehetne művelni. Az agresszió elsődleges szerepe ugyanis az önvédelem és az élet védelme.
Talán a mindennapokban való helytálláshoz nincs szüksége egy nőnek is kiállnia magáért? A munkahelyen, az álmaiért, vagy a szülőágyon küzdenie? Éppen ezért lehet fontos, ha békeidőben tréningeljük magunkat ezekre a kemény pillanatokra.
Én nőként például ezért imádom a CrossFitet és a funkcionális edzéseket; kemény kihívásokkal erősítik a testem és lelkem teherbírási képességét, illetve a magabiztosságomat, amit így az edzőtermen kívül, más helyzetekben is képes vagyok hasznosítani.
Emellett persze nőként fontos az is, hogy az intuitív, szépséget és csendet megélni vágyó énünket is ápoljuk, kiváltképp ebben a versengő, zajos világban, ahol lassan kivesznek ezek az életet színesítő értékek. Mozgásforma tekintetében ilyen lehet a tánc, illetve a mind & body típusú órák, a gerinctréning, jóga, bodyart és társai. A kulcs mindig a kettő közti egyensúlyra való törekvés.
Apropó, jóga. Ne felejtsük el, hogy Indiában ezt tradicionálisan csak férfiak művelték. Ebből is látszik, hogy a könnyed, intuitív mozgás a férfi lélek része is, arról nem is beszélve, hogy az ilyen típusú mozgások tele vannak mobilizálással és nyújtással, ami minden hatékony edzésterv szerves részét képezi. Így nekik sem lesz elég a csak konditermes edzés.
Amikor azon gondolkodunk, milyen tevékenységekkel töltsük meg a napjainkat, jellemfejlődésünk szempontjából érdemes lehet azt mérlegelni, mik azok a dolgok, amelyek a saját személyiségünk nőies és férfias oldalai közti egyensúly létrehozásában segítenek minket. Mert ez az egyensúly lesz az út a boldog élethez, a különböző mozgásformák pedig sajátos eszközei lehetnek ennek a megteremtéséhez.
Kategorizálhatunk, de…
A lényegen nem változtat: a nők és a férfiak folytonos összehasonlítgatása teljesen értelmetlen. Magunkat kell megismerni. Milyenek vagyunk mi. Mennyire „nőies”, mennyire „férfias”. A mozgásra pedig tekintsünk néha úgy is, mint eszközre, amely hozzásegít minket saját egyéniségünk és harmóniánk megéléséhez.
Szerző: Csányi Tímea, kiemelt kép: Getty Images
