Az iskolai bántalmazás nem új keletű jelenség, regények és filmek dolgozták fel ezer változatát, ahogy mindenki fel tud idézni pár történetet a maga iskoláskorából is. R. Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője szerint nincs is min csodálkozni, hiszen viszonylag kicsi térben van összezárva rengeteg nagyon különböző ember, akiken a folyamatos versenyhelyzetben állandó a nyomás. Az lenne furcsa, ha ebből a frusztrációból nem termelődne ki valamiféle agresszió. A kérdés az, mihez kezd vele a közösség.

Pozitív eredményként könyvelhetjük el, hogy az elmúlt években többet lehet hallani a jelenségről, emiatt lejjebb került a gyerekek és a felnőttek ingerküszöbe, nem tűrik szó nélkül azt, amire a nyolcvanas években csak legyintettek, és segítséget kérni is könnyebb. Ugyanakkor az online világ súlyosbítja a helyzetet: térben és időben kitágítja a zaklatást. Az online megosztások által a bántás sokkal nagyobb közönség előtt zajlik, nem ér véget délután négykor, az áldozat nem könnyebbülhet meg hétvégén vagy a téli szünetben sem.