Angyal volt, csoda, tündér, tünemény… Lény, akik felüláll a realitáson, a mindennapokon, azon, amit mi hétköznapinak gondolunk. Jóság sugárzott belőle, szépség, szeretet, béke, azon nagy lelkek kozmikus elégedettsége a világgal, sorssal, hétköznapok pitiségeivel, akik valami sokkal többet, igazabbat, fontosabbat tudnak a világról, létről, életről, ami nekünk pillanatnyi sejtelmek formájában adatik, ha találkozunk ilyen anyagtalan szépséggel. Akik egyszerre mennyeiek és földiek, testetlenek, és az erotika kozmikus voltát hangsúlyozzák, akik hordozzák az örök gyermek játékos-pajkos naivitását és a lét csak számukra oly magától értetődő bölcsességét. Olyan mennyei gyönyörűség, örök szépség és derű, amely megnyilvánul az Országúton című film Masinájában, az Álom luxuskivitelben Audrey Hepburnjében és a mi égi adományunkban, Venczel Verában, egy korszakot meghatározó csodalényében. Egy korszak ragyogó csillagában, erotikus ideáljában, szeretetmítoszában, mindannyiunk kedvencében, generációnk és sok előttünk járó vagy utánunk siető nemzedék nőideáljában.