Bizonyos lepkefajok nőstényei sok kilométer távolságból magukhoz csalogatják a hímeket. Ez a régi megfigyelés felkeltette Adolf Butenandt göttingai professzor érdeklődését. Ugyanabban az évben (1939), amikor a nemi hormonok kutatásában elért eredményeiért kémiai Nobel-díjjal tüntették ki, tanulmányozni kezdte a selyemszövő lepke „csábillatának” titkát. Húsz év múlva sikerült mintegy félmillió nősténylepke mirigyeiből 12 milligramm nemi hormont kikristályosítani, egyben felírni ennek az anyagnak vegyi képletét. (Megszámoltam : összesen 36 betű, szám és írásjel.)

Ez a bűvös formula egyik őse a mai fogamzásgátló tabletták népes családjának. Butenandt maga sem sejtette felfedezésének ilyen nagy távlatú jelentőségét. Arra gondolt, hogy a selyemszövő lepkék nemi hormonjának kivonatával esetleg megakadályozhatják más, növényi kártevő lepkék (bábok, lárvák) elszaporodását — írja a Quick.