Nem sokkal azután, hogy Patrizia Reggiani 2014-ben kiszabadult a börtönből, egy olasz tévéműsor forgatócsoportja váratlanul megjelent a milánói munkahelyén. Reggiani éppen 16 évet töltött a börtönben, miután 1995 márciusában elítélték volt férje, Maurizio Gucci meggyilkolásának megszervezéséért. A férfi a Gucci-dinasztia utolsó azon tagja volt, aki a luxusmárkát vezette.
Az asszony mindig is ártatlanságát hangoztatta – állítása szerint legjobb barátnője ültette fel,– de a tévéstáb éppen vakmerően őszinte pillanatában kapta el.
„Patrizia, miért bérelt fel bérgyilkost Maurizio Gucci megölésére? Miért nem maga lőtte le? – provokálta a riporter. „Nem látok túl jól” – vágott vissza a nő. – Nem akartam elvéteni.”
A fellebbezés alapján 26 évre ítélt Reggianit feltételes szabadlábra helyezésének feltételeként kötelezték arra, hogy munkát találjon. Az olasz sajtó szerint 2011-ben visszautasította az első szabadlábra helyezési ajánlatot, mert már a munka gondolata is elborzasztotta. „Soha életemben nem dolgoztam, és most sem áll szándékomban elkezdeni” – mondta ügyvédjének akkor.
2014-es szabadulása után azonban a bíróság kötelezte arra, hogy munkát vállaljon, ezért a Bozart nevű luxus ékszerüzletben helyezkedett el mint „tervezési tanácsadó”; szemtanúk gyakran látják, amint a helyi Váci utcán sétál filmsztárokat megszégyenítő napszemüvegben, feltűnő ékszerekkel, a vállán a házi kedvencével, a hatalmas arapapagájjal. Az olasz sajtó pedig dörzsölhette a markát: kedvenc botrányhősnőjük, a Fekete özvegy visszatért, és a börtönévek mit sem változtattak rajta.
Mint egy krimi forgatókönyve
1995. március 27-e reggelén az akkor 46 éves Maurizio Guccit összesen négy lövés terítette le az irodájának vörös szőnyeggel borított előcsarnokában. Az egyetlen szemtanú az épület portása, Giuseppe Onorato volt, aki éppen a bejárat előtt összegyűlt leveleket söprögette gyanútlanul, amikor elmondása szerint egy „gyönyörű, tiszta” kezet látott, ami fegyvert tartott. A lépcsőn felfelé igyekvő Gucci három lövést kapott a hátába, egyet pedig a fejébe, amitől összeesett, ezután a kéz a portás felé fordult, és kétszer újból elsütötte a fegyvert. A lövések a férfi karját találták el, de maradt annyi lélekjelenléte, hogy Maurizio testéhez siessen, és a rendőrök megérkezéséig vele maradjon. Végül az egykori divatház-tulajdonos a portás karjaiban halt meg, a gyilkos pedig a hétfő reggeli csúcsforgalomban köddé vált.
A gyilkosság, majd az ezt követő per egész Olaszországot lázban tartotta az 1990-es évek végén. Olyan volt, mint egy film forgatókönyve, amelynek helyszíne végre nem a maffia sújtotta Nápoly volt, hanem az elegáns Milánó, ahol a város elitjének kivégzésszerű megölése – eddig – ismeretlen volt.
Reggiani, akit a 70-es és 80-as években a „luxusmárkák Liz Taylorának” neveztek, azonnal gyanúsítottá vált, ugyanis szakításuk után nyíltan megfenyegette Guccit, hogy megöli, de bizonyíték hiányában a bűntény közel két évig megoldatlan maradt. Végül egy fülest követően 1997-ben tartóztatták le az asszonyt és négy társát, köztük a bérgyilkost.
Pedig olyan szépen indult
Reggiani Milánó mellett született pincérnő édesanyától és teherautókereskedést vezető üzletember édesapától. Már fiatalon is szerette a finom dolgokat; apja nercbundákkal és gyors autókkal kényeztette, és bejutott az elit társasági körökbe is, ahol végül Maurizióval is találkozott. Gucciék Firenzéből származtak, így Maurizio is kívülállónak érezte magát Milánóban, pont mint a lány, akinek családja a vagyona ellenére nem számított különösebben előkelőnek.
„Eleinte nem tartottam sokra” – mondta a nő 2016-ban a Guardiannek. „Csendes fiú volt, akinek a fogai elöl kuszán álltak.” Mindketten a húszas éveikben jértak, amikor egy partin megismerkedtek. Patrizia a szépsége miatt azonnal a középpontba került, bárhol is jelent meg, nem volt ez másként ekkor sem, Maurizio szeme rögtön megakadt rajta. „Izgalmas és más voltam” – emlékezett vissza az interjúban.
Maurizio Guccinak sírja St. Moritzban, 1997 (Kép: Dominik Baumann/RDB/ullstein bild via Getty Images)
Patriziának voltak más kérői is, de az ifjú Gucci keményen üldözte őt a rendelkezésére álló gazdagsággal. Végül egymásba szerettek, és 1972-ben, 24 évesen összeházasodtak, és pazar színvonalon éltek. „Gyönyörű pár voltunk, és persze gyönyörű életet éltünk.” Többek között rendelkeztek egy manhattani luxus penthouse-zal, egy Saint Moritz-i faházzal a síeléseikhez, egy acapulcói nyaralóval, egy connecticuti farmmal, és sofőr szállította őket mindenhova, méghozá a neveiket –Maurizio és Patrizia – egyesítő rendszámmal – Mauizia– ellátott autón, és olyanokkal barátkoztak, mint Jacqueline Kennedy Onassis.
Hamarosan két lányuk is született, Alessandra és Allegra, Reggiani pedig élvezte a fényűző életmódot. Jellemző, hogy csak orchideára 9000 dollárt költött havonta, és a New York Times szerint egyszer azt mondta: „Inkább sírnék egy Rolls-Royce-ban, minthogy boldog legyek egy biciklin.”
A család nem nézte jó szemmel
A frigy feszültséget szított a férj és az apja, Rodolfo (Guccio Gucci, a divatház alapítójának fia) között, mivel az nem helyeselte a kapcsolatot Patrizia származása és rendkívül erős személyisége miatt. Mivel Maurizio egyke volt, és édesanyja ötéves korában meghalt, apja mindig is túlságosan védelmezte. „Maurizio szabadnak érezte magát velem. Jól éreztük magunkat, egy csapat voltunk” – idézte fel Reggiani a Guardian újságírójának. Végül Rodolfo megenyhült, amikor megszületett első unoka, Alessandra, és látta, hogy a nő igazán szereti Mauriziót. Olyannyira, hogy számos ingatlant ő vásárolt az ifjú párnak, többek között az említett luxus penthouse-t is a New York-i Olympic Towerben.
Miért tette?
Miután Reggianit letartóztatták, a média Vedova Nera, azaz Fekete Özvegy néven kezdte emlegetni, és minden sztereotip elméletet felhozott a valószínűsíthető indítékairól: féltékeny volt Maurizio új barátnőjére, a pénzét akarta, elkeseredett volt a mellőzés miatt, vagy egyszerűen csak megőrült. Még ha lenne is ezekben szemernyi igazság, a mélyben valami más is húzódhatott.
Minden, ami Patrizia Reggiani volt, a Gucci névből fakadt. Ez volt az egész identitása, még exfeleségként is, és dühös volt Maurizióra, amiért ezt elveszítette. Az asszony ezt a ragaszkodást még a börtönből való szabadulása után sem tudta elengedni: a La Repubblica napilapnak 2014-ben azt nyilatkozta, hogy most, hogy újra szabad, reméli, hogy visszatérhet a vállalathoz. „Szükségük van rám – mondta. – Még mindig Guccinak érzem magam, sőt, a legguccisabb Guccinak mind közül.”
Amikor minden elromlott
Patrizia szerint Rodolfo 1983-ban bekövetkezett halála után kezdett minden szétesni, amikor Maurizio megörökölte apja 50%-os részesedését a Gucciban. „Maurizio megőrült. Addig én voltam a legfőbb tanácsadója minden Gucci-ügyben. De ő a legjobb akart lenni, és már nem hallgatott rám.”A Gucci márka presztízsveszteséget szenvedett a híres dupla G betűs logó túllicencelésétől és a vászontáskák tömeggyártásától. Mauriziónak volt egy terve, hogy visszaadja a high-end dicsőséget, visszatérve a kiváló kézműves munkához, amelyre a cég épült.
Évekig harcolt nagybátyjával és unokatestvéreivel, akik közösen birtokolták a cég másik felét, de közben a pár házassága végképp megromlott. Látszólag belefáradt felesége állandó beavatkozásába, egy este Maurizio összepakolt, és elment otthonról. A vállalat viszont milliókat veszített az irányítása alatt, és nem termelt elég bevételt ahhoz, hogy megvalósítsa nagyszabású elképzeléseit.
Roberto Gucci, Maurizio nagybátyja az egyik alkalmazottal beszélget a Firenzéhez közeli gyárukban (Kép: David Lees/Corbis/VCG via Getty Images)
Személyes vagyona egyre fogyott, és 1993-ban, mindössze 18 hónappal a halála előtt kénytelen volt a Guccit teljes egészében eladni az Investcorpnak 120 millió dollárért. Patrizia számára valószínűleg ez volt az utolsó csepp a pohárban, hiszen a luxusmárka és a Gucci név számára mindennél többet jelentett. Maurizio mindezt elveszítette, neki pedig ölbe tett kézzel kellett mindezt végignéznie.
Mocskos részletek
Maurizio akkor már öt éve együtt élt Paola Franchival, aki még a divatmágnásnál is gazdagabb férjét hagyta el miatta. A tárgyalás során kiderült, hogy Patrizia nyomást gyakorolt felbérelt bűntársaira, hogy gyorsan, még Gucci és menyasszonya esküvője előtt hajtsák végre a gyilkosságot. Reggiani egykori legjobb barátnője, Giuseppina Auriemma bevallotta, hogy ő szervezte meg a bérgyilkost, és azt állította, hogy az ex-feleség
nem tudta elviselni a gondolatot, hogy egy másik nő vegye át a helyét Maurizio Gucci asszonyaként – és ezzel együtt a hatalmat, a státuszt és a pénzt, amit kiérdemelt.
Attól is tartott, hogy lányai elveszíthetik örökségük egy részét vagy egészét, ha gyerekük születik, ezért jó kapcsolatait kihasználva kémkedett a pár után. Mindent tudott a terveikről, az üzleti ügyleteikről, mindenről. Sokszor telefonált, szidalmazta a férfit, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli. Ha Gucci nem fogadta Reggiani hívásait, a nő kazettán küldte el neki a szitkozódásokat, amelyeket később a bíróságon is lejátszottak. Az asszony szerint Maurizio egy szörnyeteg, amiért elhanyagolta őt és a lányaikat, és figyelmeztetette, hogy pokol vár rá. A fenyegetőzések miatt a barátnő könyörgött Mauriziónak, hogy fogadjon fel testőröket, de a férfi ezt nem tartotta szükségesnek.
A gyilkosság másnapján Franchi egy kilakoltatási felszólítást kapott kézhez, hogy hagyja el Maurizio házát, amelyben immár ötödik éve hármasban éltek a nő akkor 11 éves fiával. Az időbélyegző szerint előző nap 11 órakor adták fel, tehát kevesebb, mint három órával Gucci halála után.
Így múlik el a világ dicsősége
Amikor Franchi elhagyta a Corso Venezián álló lakást, Reggiani azonnal beköltözött a lányaival. A következő két évben luxusban élt ott, amíg egyik bűntársa rossz embernek dicsekedett a gyilkossággal. A férfi értesítette a rendőrséget, akik nagyszabású akciót indítottak, hogy tőrbe csalják Reggianit és négy bűntársát: a barátnőt, Auriemmát, Auriemma egyik barátját, aki felbérelte a bérgyilkost, a bérgyilkost és a menekülő sofőrt. Reggiani otthonában talált egyéb bizonyítékok között volt a Cartier naplója, amelyben Gucci halálának napján egyetlen szó állt: paradeisos , azaz görögül paradicsom.
A bíróságon a nő elismerte, hogy csaknem 85 millió forintnak megfelelő összegett fizetett Auriemmának, de tagadta, hogy a gyilkosságért. Azt állította, hogy Auriemma maga tervelte ki és intézte a dolgot, és azzal fenyegetőzött, hogy bemártja őt, ha nem fizet. Végül mind az ötüket bűnösnek találták a gyilkosságban való részvételben.
Annak ellenére, hogy a Gucci cég állítólag közömbös volt a botrány iránt, az ítélethirdetés napján az üzleteik országszerte ezüst bilincseket akasztottak ki a kirakataikba.
Patrizia a 2014-es szabadulása óta Milánóban él a most 89 éves anyjával, akit nehéz természetűnek ír le. Mindkét lánya, akik a gyilkosság idején 18 és 14 évesek voltak, megházasodott és Svájcban telepedett le, de nem tartják anyjukkal a kapcsolatot, az asszony még az unokáit sem látta. Köszönhetően a Guccitól örökölt vagyonuknak, mesés gazdagságban élnek – de az anyjuknak egy fillér járadékot sem fizetnek.
A mozivászonra kívánkozó történetből film is készült House of Gucci címmel Ridley Scott rendezésében, melyben Lady Gaga alakítja a hírhedt asszonyt, tragikus sorsú férjét pedig Adam Driver. A film november 25-én kerül a magyar mozikba.
Forrás: The Guardian, biography.com, Vogue.co.uk Kiemelt kép: Getty Images
