Ha a közösségi oldalakat figyeljük, úgy tűnik, mintha egyre népszerűbb lenne könyvet fotózni, egy-egy felkapott regény társaságában mutatkozni. Ha nem is feltételezzük, hogy a könyvvel szereplők nem olvasták az adott művet, azért éljünk a gyanúperrel, hogy mindenki szeret műveltebbnek látszani.
Ám a Bookline egyik kutatása szerint valójában nem olvasunk sokat – sőt egyre kevesebbet. Aki pedig olvas, az is legfeljebb fél-egy órát naponta, például iskolába, munkahelyre utazás közben, bár a többség inkább este olvas, illetve szabadsága idején.
Mindennek ellentmond, hogy a könyvpiac még a járvány következtében, a bezárt üzletek ellenére sem tudott meginogni. Több ezer új cím közül választhatunk évente, nem csoda, hogy energiánk sincs áttanulmányozni a kínálatot, és csak a sikerlistákat futjuk át, ha vásárolunk.
Aztán vannak azok, akik azt hirdetik, hogy igenis olvasunk, csak átalakultak a szokások: már a neten pásztázunk, és tulajdonképpen folyamatos az olvasás. Egy poszt, egy komment, egy hír, talán egy hosszabb cikk, majd mindez újra – azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket az információáradatban, a figyelmünk pedig szétesik.
Könyvek és identitás
Igazat adva azoknak, akik úgy látják, ez is olvasás, elismerve, hogy az interneten fellelhető végtelen számú ingyenes tartalom hatására valóban többet olvasnak az emberek, mint annak idején, amikor el kellett menni az újságárushoz minden betűért, mégiscsak érdemes kardoskodni amellett, hogy fontos lenne könyveket is olvasnunk. És nem csupán azért, hogy műveltnek tűnjünk vagy fókuszáltabbak legyünk, hanem mert az elmélyült olvasásnak számos jótékony hatása ismert – legyen szó felnőttről vagy gyerekről –, amiket most számba is veszünk.
Én hétévesen, Mikulás idején, már Lakner Artúr Édes mostohájának ittam minden szavát, és türelmetlenül vártam, hogy anyukámék hazahozzák az akkor született húgomat a kórházból, kilencévesen pedig Copperfield Dávidot olvastam, a regényt egy rajzversenyen nyertem. Mindkét könyvet előveszem időről időre, és beleolvasok. Meggyőződésem, hogy abban, aki vagyok, nagyon nagy szerepet játszik mindkét olvasmány, ahogy például Fekete István Tüskevárja is az identitásom részévé vált.