Hulej Emese

Kézzel fogható kincsek

Kicsit átvezetem a labdát a másik térfélre, mert csak a halogatás az oka, hogy még nem vettem e-könyv-olvasót. (Meg a fiam, aki csak ígérgeti, hogy segít választani…) Minden nyaralás után megfogadom, hogy többé nem cipelek ennyi könyvet magammal. Ráadásul az e-könyv-olvasó mellé két fürdőruhánál és két sortnál több holmi férne be a bőröndbe…

Akkor miért játszom mégis a nyomtatott könyvek csapatában? Például azért, mert az én olvasmányaim nagy része nem érhető el elektronikus formában. Én ugyanis nem csak kortárs irodalmat és mostanság kiadott műveket olvasok. A sok csalódás is gyanakvóvá tett, ezért, mielőtt megveszek valamit, alaposan beleolvasok, és nem egy vagy két helyen.

Fő érvem a papírkönyvek mellett az, hogy az én kedves olvasmányaim digitalizálására valószínűleg utoljára kerül majd sor. Vajon mikor érhetők el digitálisan az Erdélyi Helikon szerzőinek, Karácsony Benőnek, Kemény Jánosnak, Kuncz Aladárnak a regényei? Vagy a hegymászás, a régészet, a tudománytörténet hőskoráról szóló múlt század eleji kötetek? Azok a memoárok, amelyekből nekem könyvtárakat megszégyenítő gyűjteményem van? Néhányra éveken át vadásztam kitartóan. Esőben, hidegben, kánikulában gyalogoltam ki külvárosi antikváriumokba, és hoztam haza boldogan a kincset. Felnézek a polcra… és tessék! Thassy Jenő négykötetes önéletrajza! Olyan izgalmas, hogy most a nővérem sem tudja letenni. Tele ismerős történelmi, irodalmi szereplők ismeretlen történetével. A négy kötetet egyenként, évek alatt hordtam össze. Mennyi előjegyzés, alkudozás, dilemma, hogy megvegyem-e aranyáron, vagy várjak még, aztán az öröm, amikor végre az enyém lett, és iszkoltam vele haza. Így lett az én házamból az én könyvekből épült váram. Szeretem a látványukat, a színeiket, ha róluk van szó, birtokló típus vagyok. Ha valamit könyvtárból veszek ki, és tetszik, nem nyugszom, míg meg nem szerzem.