– Egy világkörüli búcsúkoncertkörút egyik állomásaként jön Budapestre, és fellép a Papp László Sportarénában. Tulajdonképpen hogyan, miért határozta el, hogy visszavonul? Fizikailag vagy lelkileg érezte úgy, hogy elég volt?
– Egyszerűbb az indíték, sajnos vagy hál’ Isten. Éppen a napokban töltöttem be hetvenedik életévemet, és ezt jelzésnek éreztem, hogy itt az ideje lezárnom a karrieremet. Hogy mikor is kell, az mindig kényes probléma. Ha a kelleténél hamarabb hagyja abba az ember, akkor ott molesztálja a lelkét, hogy még nem kellett volna. Hogy hány szép élményt mulasztott el! Viszont amennyiben nem veszi észre, hogy mikor is kellett volna, akkor kínos csalódásokat okoz, akár önmagának, akár a közönségnek, és szinte összerombolja, amit egy életen keresztül felépített. Én most éreztem úgy, hogy jó szívvel el tudok búcsúzni az emberektől, akiknek évtizedeken keresztül énekeltem, akik annyira inspiráltak, támogattak, akiktől annyi szeretetet kaptam, és a mellettem folyamatosan kitartó közönség is hallgathasson még egyszer a pódiumról, úgy, ahogyan valamikor megkedveltek engem.