Hiánycikk – engedménnyel
Telefonbeszélgetés az 5. számú Alkalmi boltvezetője és a debreceni Hungária Műanyaggyár kereskedelmi osztály vezetője között:
„Győrikém, maga az? Itt Konkoly. Itt állunk megfürödve, vagyis épp ellenkezőleg: fürdő tál, fürdőszobai rács kellene sürgősen. Az utóbbiból 150 négyzetméter. Ha nincs másodosztályú, küldhet első osztályút is. Felmosóvödör kellene 200 darab és 50 szeméttároló. 200 mosdótál és 200 kisvödör. Mit tud még mondani nekem, Győrikém? Hogyan? Ételdobozt nem tud adni? 5000 kellene. Mondja, hol tudok én ilyet szerezni ? Megőrülök! Nincs rá kapacitás?! Tudja mit, Győrikém, adják el nekem a gépet és a szerszámokat, majd szerzek én rá kapacitást. Ne nevessen, ez nem vicc. Van egy téeszüzemem, megvetetem velük a szerszámot. és legyártatom az ötezer dobozt. Engem széttépnek érte. Mindenki jól jár, még maguk is… Hogy ezzel nem telik meg egy konténer? Ezen ne múljon, Győrikém, átveszek én magától lavórból 400 darabot is, kis meg nagy vödörből pedig jöhet 3—300…
Véget ér a rendelés, Konkoly Ferenc, a Rákóczi téri műszaki alkalmi vezetője megtörli a homlokát.
— Nem fél — kérdezem a beszélgetés utolsó szavaiba akaszkodva —, hogy a nyakán marad ez a konténerrevaló lavór meg vödör ?
— Olyan nincs, hogy ne vigyék él. Állandó hiánycikk. Fürdőszoba- meg konyhafelszerelésből nem rendelhetek annyit, hogy ne kapkodják el napok alatt. Ma várunk három kocsira való egy- és kétrészes mosogatót, ez 600 darab, de aki nem siet, annak pár nap múlva már nem jut belőle. Hűtőszekrénybe való ételdobozt nem gyártanak, hallhatta. Pedig nincs az a mennyiség, amit ne tudnék eladni. Hiánycikk a tányér is, főleg a mélytányér: óvodák meg napközi otthonok ötvenes-százas tételben vásárolják tőlünk. És néha hetekig kell várniuk rá! Nincs félliteres zománcos bögrénk, pedig az idősek nagyon keresik. A gyárak azt hiszik, senkinek se kell már vizeskanna, pedig nemcsak a falusi háztartásokban, a melegüzemekben is szükség van rá. Tegnapelőtt kaptunk 150 darabot, mára mutatóba sincs már belőle.
