A horrorfilmek forgatókönyvírói ismerik a rettegés receptjét, és nem félnek használni. A néző akkor szorong a legjobban, ha nem tudja, pontosan mitől fél; nem látta még a szörnyet; nincs tisztában a várható csapásokkal. Valahogy így jártunk mi is tavaly; nem ismertük a betegséget, fogalmunk sem volt, hogyan lehet megoldani a távmunkát és az online oktatást, miképp tudjuk tartani magunkban és családtagjainkban az erőt. Lássuk, mi változott azóta!

Mindenki nyugodjon le

Lengyel Valéria klinikai szakpszichológus szerint egyértelműen máshol tartunk, mint 2020 márciusában. Az emberek telítődtek, minden átalakult, más lett a norma. A biztos az, hogy bizonytalanság van, amivel együtt lehet élni, ha alkalmazkodunk.

– Ha a családnak stabilabb az egzisztenciális helyzete, akkor a járványhelyzettel való megküzdés stratégiája sokkal biztosabb, mert már van tapasztalatuk, elő tudják venni a módszereket, sémákat. Tudják, miről beszélnek, amikor karanténról, online oktatásról, maszkviselésről, korlátozásokról esik szó. Vagyis ha kellemetlenül érzi magát valaki ezekkel kapcsolatban, akkor az nem a bizonytalanság miatt van, hanem mert emlékszik rá, hogy mennyi nyűggel jár mindez. Az óvodások és a kisiskolások nem szoronganak, mert nekik otthon is jó, és úgyis fognak bandázni a játszótéren vagy az utcán a többiekkel. A felsőbb éves gimnazisták és az egyetemisták egy része szintén nem élt burokban, és megoldják, hogy találkozzanak a kortársakkal. A felsőoktatásban tanulók közül sokan halasztanak, és inkább dolgoznak, mert nem így szeretnék megélni az egyetemista éveiket. A felsősöknél és a fiatal középiskolásoknál azonban rengeteget számít, hogy mit engedtek meg a szülők.