Izgalmas jelenség, amikor egy sportoló értékelése kapcsán hirtelen tetőfokra hágnak az indulatok, szópárbaj indul, és mindenki hajtogatja a magáét, akkora szenvedéllyel, mintha a saját életéről volna szó. De nemcsak a sportban figyelhetjük meg azt a jelenséget, hogy teljesítmény híján valaki elveszíti mások kegyeit, hanem az iskolákban, a családi életben, a munkahelyen is.

Gábornak nagyon sokan gratuláltak, amikor kinevezték a cég felsőbb vezetői posztjára, és mindenki biztosította a támogatásáról, sőt a barátságáról. A karácsonyi ünnepségen ő volt a legnépszerűbb társalkodópartner, nők zsongták körül, és férfiak avatták be legbizalmasabb terveikbe. Aztán Gábor „nem hozta a számokat”, ahogy mondani szokás, és hosszas huzavona után végül leváltották. Ő pedig inkább úgy döntött, másik állást keres.

– A távolabbi ismerőseim elfordultak tőlem – meséli –, ezt valahol értettem is, de nem esett jól. Ám az kifejezetten meglepett, hogy azok is elutasítóan viselkedtek velem, akik közelebb álltak hozzám, akiket a barátaimnak hittem. Az pedig már egészen fájdalmas szembesülés volt, hogy amikor hónapokig nem kaptam munkát, a feleségemmel is megromlott a kapcsolatunk. Mintha a szeretete feltétele a jó munkahely, a biztos kereset lett volna. Nyilván én is idegesebb voltam, és sokszor reagáltam rosszul, de nem gondoltam, hogy ennyi tartalék sincs a házasságunkban.