Egy békebeli olvasószemüvegre hasonlít, és a várakozások alapján akkora változást idéz majd elő az írásos kultúrában, mint Gutenberg 1450-ben, amikor feltalálta a betűszedésen alapuló könyvnyomtatást. Az okosszemüveg közvetlenül az írisz elé épített kamerája mindent érzékel. Azt is, ha a másodperc töredékénél hosszabban időztünk az írisz szónál. A szemüveg belső monitorján már fel is villant az információ: a szaruhártya színes része. A földrajzi nevek megjelennek a szöveg mögött egy térképen, ám amint gyorsabban szalad a szemünk a sorokon, ezek a funkciók kikapcsolnak. Ha hunyorogni kezdünk, a szövegméret növekszik, a kontrasztok élesednek. A szöveg a szükségleteinkhez és szövegértési képességeinkhez igazodik. És ezzel az előzékeny találmánnyal egy több évezredes varázs törik meg. Panaszkodunk, hogy keveset olvasunk, pedig az írásbeliség mintegy ötezer éves történetében még soha nem fogyasztottak az emberek olyan sok betűt, mint ma, az sms-ek, tweetek, posztok, hírek cunamijában. A kérdés, hogy a szöveghasználat mellett szükségünk van-e még élményolvasásra. Az okosszemüveg hamarosan a duplájára növeli az egy óra alatt elfogyasztható tartalom mennyiségét, méghozzá úgy, hogy kiküszöböli azt a holtidőt, míg a szemünk egyik szóról a másikra ugrik. De ki akar szuperszonikus sebességgel Thomas Mannt olvasni? Attól tartok, senki. Az olvasás munkáját szívesen cseréljük fel a jólértesültséggel. És mégis, az ember, ha bajban van, félrevonul, és megtér a könyvhöz, mohón veti rá magát egy jó sztorira. Megfigyelték, hogy háborúk, pénzügyi válságok, szerelmi csalódások idején, amikor egyedül maradunk a sorsunkkal, többet olvasunk. Egyetlen, józan, pártatlan tanácsadónk ilyenkor a könyv. Ki máshoz fordulhatnánk, amikor tudnunk kell, miben hibáztunk? Amikor jól kell felmérnünk a világot? Mielőtt tudatunkat gyarmatosítja az okosszemüveg, kérem, zárolja a képernyőjét, és kapcsolja fel az olvasólámpát. Indul az olvasás hónapja! Apránként csomagoljuk ki a meglepetéseinket. (Lapozzon a 11. oldalra!) A felmérések szerint a Nők Lapja olvasója kedveli az elgondolkodtató írásokat, tisztában van vele, milyen fontos a többiek tapasztalata, pontosan tudja, hogy egy könyv, egy szöveg, egy gondolat, akár egy mondat is ismerőssé tehet egy embert. Amíg van olvasnivalónk, nem vagyunk egyedül a világban.
