Az Egy magyar feleség Ázsiában blog szerzője férjével, Nipollal egy Bangkok külvárosában található lakóparkban lakik. Marcsi korábban angolt tanított a fővárosban, és bár most is oktatja a szomszéd gyerekeket, jelenlegi keresetét különböző gyümölcsök beszerzésével és árusításával szerzi meg. Marcsi és Nipol imádja a macskákat, lassan 30 kóbor cicának találtak már gazdát a saját 15 kis kedvencükön kívül. Nem csak a macskamentést, de most már a mindennapi életüket is nehezíti a hetek óta tartó esőzés. Thaiföld nagy része, pontosan 32 tartomány, szeptember vége óta vízben áll a szezonális monszun és a Dianmu trópusi vihar miatt, de ahogy Marcsi elmesélte, most a szokásosnál is több víz zúdul az országra, amivel a helyi víztározók képtelenek megküzdeni.

 Marcsi és férje, Nipol (Fotó: Marcsi Thongklam )

Ahogy látom a blogodon, szerencsére nálatok nincs akkora víz, mint mondjuk Ayutthayában.
Ez igaz, de nálunk is soha nem látott vízmennyiség hömpölyög az utcákon, kicsit olyan, mintha Velencében élnénk. Bokáig érő vízben viszem ki a gyümölcsöket a lakóparkba, pár napig pedig ki sem mertem tenni a lábamat, miután megtudtam, hogy valaki két piócát talált a vízben. A lakópark körül ugyan vannak csatornák, de ezek most alig érnek valamit, bármi beúszhat az áradattal.

Ayutthayában, a What Phra Ngam templom (a helyiek idő kapujának nevezik) is víz alatt van.

A helyi szerzetes csónakon megy ki a reggeli adományokat begyűjteni a környéken élő családoktól. Kicsit olyan, mintha visszarepültünk volna az 1500-as évekbe, amikor még nem voltak utak, csatornák hálózták be a környéket, és mindenki csónakokon közlekedett. A kiáradt víznek köszönhetően mindenhol halak úszkálnak, az emberek egyfajta jó cselekedetként etetik őket. Elképesztő látvány, ahogyan az emberek tenyereiből esznek.

A templom körül több ezer hal úszkál (Fotó: Ayutthaya Station)

Tíz éve volt hatalmas árvíz Thaiföldön, amiben több mint ötszáz ember életét vesztette, és súlyos élelmiszer- és ivóvízhiány alakult ki. Mennyire hasonlítanád ahhoz a katasztrófához a mostanit?
Akkor egy Magyarországnyi terület állt víz alatt, Ayutthayában sajnos pont annyira súlyos a helyzet, mint a nagy 2011-es árvíznél, de szerencsére kevesebb a halálos áldozat. A legrégebbi Buddha szobrot is ellepte a víz. Annak ellenére, hogy egész Thaiföld fel van szerelve víztározókkal, hiszen az őszi monszun idején sok eső esik, ezzel a borzasztó mennyiséggel már nem bírnak el.

Helyiek az utcán (Fotó: Ayutthaya Station)

Naponta hányszor esik az eső?
Többször, de akkor fél, egy órán keresztül úgy, hogy ki sem látsz az ablakon. Mi a motort is pihentetjük, inkább terepjáróval megyünk mindenhova. A barátnőmet a múltkor meglátogattuk, aki egy kis hegyoldal mellett él, és konkrétan a motorháztetőig ért a víz.

Hetek óta vízben állnak a házak (Fotó: Ayutthaya Station)

A szokásos monszunnak már régen le kellett volna vonulnia, mégis minek tudható be, hogy még mindig ennyi eső esik?  
Egyértelműen a globális felmelegedés velejárója. És évről évre intenzívebbek ezek a viharok. Az utcán már teljesen felázott a beton, sok helyen mohatakaró borítja. 

Lehet tudni, meddig tart ez a nagy esőzés?
Annyi front jön a szomszédos országokból, hogy nem lehet tudni. Hétvégén Kambodzsából jött egy durva viharhullám.

A konyhaszekrény alsó része már nem is látszik a víztől ((Fotó: Ayutthaya Station)

Hogyan lehet így élni a mindennapokat, hogy tudod így kiszállítani a gyümölcsöket?
Ahogyan a többi helyi ember, én is alkalmazkodom az időjárási viszonyokhoz. Amikor épp eláll az eső, gyorsan megtisztítom a csatornát, majd rohamléptekben kiszállítok, elviszem a papír- és műanyag dobozokat a gyűjtőhelyre, és sietek vissza. Van egy szuper applikáció, ami előre jelzi, mikor várható eső, arra az időre semmit nem tervezek be.

Régebben süteményeket sütöttél, és azt árultad, azzal teljesen felhagytál?
Pont ma mondtam a barátnőmnek, hogy a maradék gyümölcsök kevésbé hizlalnak, mint a maradék sütemények, szóval sokkal jobban jártam.

Ez igaz, de nem hiányzik? Tudom, hogy imádsz sütni.
Ha kapok szép gesztenyét vagy diót a piacon, akkor biztosan lesz valamilyen édesség. A múltkor például gesztenyepürét készítettem, nagy sikere volt a parkban. Amióta itt is kapható mindenféle gyümölcs, kevésbé van honvágyam, főleg, hogy már tejfölt és túrót is készítek. Ez azért is jó érzés, mert a koronavírus megjelenése óta nem tudtunk hazarepülni. Mondjuk nem is nagyon szeretnénk mozogni, mert itt utazik át egész Ázsia, ami rengeteg embert jelent.

Hogy megy a macskamentés ebben a nagy vízben?
Sok szervezet óriási áldozatot hoz, hogy minél több cica megmeneküljön, még a katonai járműveket is bevetették, ahol akkora volt a víz, hogy csak azzal lehetett bemenni. Ezzel mentették ki egy disznótelepről az állatokat, itt nagy összefogás van a bajba jutott állatokért. A thai embereknek fontos, hogy adhassanak, mert úgy tartják: minél többet adsz az életedben, annál jobb sorsot kapsz az újjászületésed után.

Minden megmentett élet egy úgynevezett pluszpont a karmádnak.

Nekünk most sikerült egy önkéntes állatorvosi csapattal karöltve 130 kóbor cica, ebből 50 templomi macska, ivartalanítását elintézni. Ez az én misszióm! De visszatérve az árvízre, most nem csak az esőzés a probléma, hanem a kígyók is, a víz ugyanis kimosta őket a lyukaikból. Pont valamelyik nap egy ilyen kígyó elvitte a sógornőm kis kedvencét. Én is találkoztam eggyel a kertben, amikor lenyírtam a füvet, de szerencsére nem az a hatalmas példány volt, amiről mindenki beszél a lakóparkban. Ez a piton sok csirkét és macskát ragadott már el a környékről, a mi lépcsőnk alá most egy hatalmas varánusz költözött be.

Marcsi egy ismerősével és a mentett cicákkal (Fotó: Marcsi Thongklam )

Az is veszélyt jelent a háziállatokra?
Inkább fordítva, a kinti cicánk két kis varánuszt már levadászott. A második szomszédunk annyira fél ezektől az állatoktól, hogy konkrét erődítményt épített a háza köré. Mi csak úgy hívjuk, hogy a lakópark börtöne, mert több kamera is fel lett szerelve, hogy lássa, ha betévedne egy varánusz a kertjébe.

Mennyire indult be az élet azzal, hogy újra mehetnek turisták Thaiföldre?
November elsejétől 63 országból karanténmentesen jöhetnek az oltással rendelkező turisták, és már az első nap nagyjából kétezer turista érkezett Bangkokba,

de volt olyan szingapúri repülőjárat, ahol összesen egy ember ült.

Érezni a bangkoki forgalmon, hogy az iskolák is kinyitottak, de még mindig nem a régi. Amíg Kína nem nyit, addig nem is lesz több ember az utcán, mivel a legtöbb turista kínai. Ráadásul az árvíz is visszatartó erő, sok idegenforgalmi komplexum bajba került, de rengeteg civil ember, család is.

Egy búvóhelyét kereső kígyó a forgalmas autóút közepén (Fotó: Ayutthaya Station)

Milyen segítséget nyújt az állam az árvíz kapcsán?
Nagyon sokat segítenek, havi 3000 baht (átszámítva 28 ezer forint, ami magas összegnek számít az átlag 100-150 ezer forint átlagkeresethez képest – a szerk.) támogatás jár annak, aki igazolni tudja, hogy alacsony keresettel rendelkezik, vagy egyáltalán nincs jövedelme. Egy applikáció segítségével lehetett jelezni, hogy bajban van, és bizonyos élelmiszerüzletben, ahol ezt feltüntetik, az állam állja a számla felét.

Gondolom, ennek azért van egy limitje…
Igen, csak egy bizonyos összegig állják, de a környéken több helyen is le lehet adni különböző adományokat, amelyeket eljuttatnak az árvízkárosultaknak.

A Coviddal ugyanez a helyzet: aki jelzi a helyi képviselőnek, hogy fertőzött, de nincsenek súlyos tünetei, annak segít kórházi ágyat szerezni.

Ezeket Hospiteleknek hívják, és stadionokat, nagyobb épületeket alakítanak ki, ahol ugyanolyan kórházi ellátás jár a betegeknek, de mégsem kórház. Érdekessége, hogy az ágyak papírdobozokból készülnek. Itt a fertőzés fennállásig lehet maradni, tulajdonképpen olyan, mint egy őrzött karantén.

A múltkor feltettél egy olyan éttermet a blogodra, ahol a térdig érő vízben ülnek az emberek, és mintha senkit sem zavarna.
Ez nagyon jellemző a thai emberekre, ahelyett, hogy kétségbeesnének, kitalálnak valami újat. Ez az étterem is úgy döntött, nem zár be a víz ellenére, ugyanúgy zajlik minden. Ott esznek a kiöntött folyóban, és ugyanolyan kedvesek, nevetnek, jól érzik magukat.

A vendégek és a felszolgáló az étteremben (Fotó: Nation Photo)

Mi az, amit leginkább megtanultál az ottani emberektől?
Az életszeretetük csodálatra méltó, és az évek során számomra is természetessé vált. Szeretem Thaiföldöt, és az itt élő embereket, de az árvíztől már szívesen búcsút vennék.

Kimelt kép: Getty Images