Mindannyian „tiszta lappal” indulunk, amikor az első lélegzetvételkor felsírunk a szülőszobában. Ám egyre több bizonyíték utal egy fantasztikusan izgalmas jelenségre: a legtöbb gyermek emlékszik egy különleges, köztes dimenzióra, ahol a fogantatása előtt tartózkodott, és ahonnét édesanyja méhébe került.

A szülők, nagyszülők, nevelők tudják: furcsa dolgokat képesek mondani a kisgyerekek. De mit kezdjünk azzal, ha a kicsi teljes meggyőződéssel beszél olyan dolgokról, amelyekről elvileg nem tudhatna, mert a születése előtt történt a családban, és senki nem mesélt neki erről? Vagy ami még ijesztőbb lehet egy szülőnek: mit tegyünk, ha játék közben, vagy csak úgy, egy fényes országot emleget, ahol a születendő gyerekek laknak, és amikor eljön az idejük, kiválasztják leendő családjukat? Így járt például Anikó, a négyéves Emese édesanyja. „Én nem mindig laktam itt a Hársfa utca 124-ben”, mondta a kislány, felnőttes komolysággal hangsúlyozva családi házuk címét, ahová született. „De hogynem, kicsim, hiszen ide hoztunk haza a kórházból apával és nagymamával…”, nevetett Anikó, de Emese nem tűrt ellentmondást: „Igen, akkor hoztatok haza, amikor már Kiss Emesének hívtak. De amikor nem volt nevem, mert még nem voltam kislány, de már az az öreg néni se voltam, aki meghalt, akkor én innen nagyon-nagyon messze laktam. Ott nem voltak házak… csak nagy, fényes gömbök repültek körülöttünk. Én is tudtam repülni, és a barátaim is, a többiek. Mindenki mosolygott, mindenki nagyon kedves volt.”

Hol voltunk, amikor még nem voltunk?

Vajon Emese csak fantáziált, mint a korabeli gyerekek szoktak? Nehéz kérdés, és már az sem biztos, hogy amikor a kicsik úgymond fantáziálnak, főleg ha magukat is más névvel, személyiséggel látják el – például, ha egy kisfiú azt mondja, ő nem kisfiú, hanem egy másik bolygón pilóta –, akkor ezeket tényleg csak kitalálják. Igaz, a gyermeki fantázia végtelen – de, mint már régóta tudjuk, a képzelet a kollektív tudattalanból merít, ott viszont megbújhat egy mélyebb, rejtett valóság is. Könnyen lehet, hogy a gyerekek tudnak valamit, emlékeznek valamire – csak ezt hiába próbálják elmondani a maguk nyelvén, ha a felnőttek nem értik, vagy nem hisznek nekik. Manapság azonban egyre több kutató komolyan veszi azt, hogy nemcsak a magzati életből lehetnek emlékeink, hanem akár a fogantatás előttről is – ami első hallásra megdöbbentő lehet.

A folytatásért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/6. számát!

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock