Mikor találkoztatok utoljára?
Klem Viktor: Egy hónapja együtt ebédeltünk.
Az nem is volt olyan régen. Ezek szerint rendszeresen találkoztok? Továbbmegyek: barátok vagytok?
Anger Zsolt: Azért túlzásokba ne essünk. (Nevetnek.) Általában Viktor szokott elfoglaltabb lenni, most pont én vagyok az, de igyekszünk néha találkozni. Nekem nagyon kevés barátom van, egy kezemen mind elférnek és még táncra is perdülnek, és ott van köztük ez a majom.
Klem Viktor: Nem is tudnék szebben fogalmazni. És igazabbul sem.
És arra emlékeztek, amikor először találkoztatok?
KV: Zsolt biztosan, mert néha felemlegeti.
AZs: Amikor először látott, felkoncolt a tekintetével a Színház- és Filmművészeti Egyetem büféjében. Az akkori barátnőjének az apja régi ismerősöm, úgyhogy a lányt is gyerekként ismertem, és amikor szeretett volna felvételizni, hozzám fordult a kétségeivel. Aznap valamiért pont bementem a színművészetire, és összefutottunk a büfében, te pedig egyszer csak berontottál…
KV: Nem, én úgy emlékszem, hogy én már bent voltam, és te jöttél be, mire a barátnőm felállt és otthagyott érted.
AZs: Ja, az lehet. Olyan voltál, mint a kutya, aki harapni készül, és már elővette az összes fogát. Utána egyébként ez nagyon gyorsan elpárolgott, mert eltelt két hónap, és Viktor bekerült a Radnótiban egy darabba.