Akik ismernek tudják, hogy bő 2 éve beleszerettem egy fantasztikusan kreatív műfajba, amihez egyrészt a képzőművészi énem, másrészt a fenntarthatóság iránti egyre növekvő elkötelezettségem vezetett. Magam is elkezdtem hulladéknak nyilvánított anyagokat újragondolva tárgyakat készíteni és közben felfedeztem több magyar tervezőt, akik mind újrahasznosított alapanyagból alkotnak. Közülük bárkit meghívhattam volna a Zöld szobába, de hogy kiderüljön milyen sokszínű ez a műfaj, ezúttal két olyan alkotóval beszélgettem, akiknek merőben más a megközelítése.

Jeney Orsolya (Ursuslupus) kiszolgált gumimatracból, bicikligumiból és leselejtezett sátrakból alkot, Bán Viktória (Smögas clothes) pedig elsősorban csomagolásokból – csipszes zacskók, mirelit csomagolás, parkolási büntetés zacskója, ikeás szatyor, stb. – teremt újra hasznos tárgyakat.

A beszélgetésből kiderül, miért és hogyan kezdték el, hogy hogyan lett a kíváncsiságból brand, hogy hol tartanak most és hogy merre tart ez a műfaj, ami külföldön már régóta jelen van, itthon pedig mostanság kezd köztudatba kerülni. (És lássuk be, egyre nagyobb lesz a létjogosultsága.)

Játék! Régóta keresem az upcycling szó magyar megfelelőjét de nem jutok dűlőre. A beszélgetésben is felmerült, és a vendégeim bedobták, hogy felajánlanak egy-egy szuper cuccot a legjobb ötletekért. Szóval segítsetek! Írjátok meg kommentben, hogy ti hogyan fordítanátok az upcyclingot? Mi lenne az igazán kifejező és vonzó szó? A legjobb ötletek gazdái között (az ötleteket a Nők Lapja Facebook-oldalán várjuk november 20-ától) kisorsolunk egy sátorból készült bringaülés huzatot, és egy parkolási büntetés zacskójából születetett neszeszert.

Hallgassátok szeretettel két nagyszerű alkotó történetét, az ötleteket pedig kíváncsian várjuk!

Üdvözlettel

NTK

A házigazdáról:

Nemes Takách Kata vagyok színész, látványtervező, dizájner. Sokmindennel foglalkozom, de bármit is csinálok, az életemet átitatja az olthatatlan kíváncsiság. Az utóbbi években újrahasznosított alapanyagokból készülő dizájntárgyakkal kezdtem foglalkozni, így került fókuszba a fenntarthatóság. Rájöttem, mennyire összetett ez az egész, mennyi kérdés merül fel, amire nem tudom a választ. Ezért elkezdtem olyan emberekkel beszélgetni, akik otthon vannak ebben a témában. Legyen szó napi rutinról, globális ügyekről, környezetbarát vállalkozásokról, vagy művészeti projektekről, minden érdekel, ami zöld. Mert ez a jövő. Illetve enélkül nincs jövő.