Az arcán Madonna-tisztaság, ahogy mindig, de most még valami megfejthetetlen nyugalom is körüllengi, ahogy a várandós fiatal nőket szokta. Rozi februárra várja a második babáját. November elejéig dolgozik még a Radnóti Színházban, mondja, aztán boldog elcsendesedésben készülődnek az ünnepre.
Távolról figyelem terhesen is filigrán alakját, ahogy Tádé kutyájával derűsen lépkednek egymás mellett lefelé a hegyről. Semmi manír, valójában azonban óriási tehetség. És nem csak a színpadon. Riporterként is megállja a helyét, ahogy az általa vezetett podcastsorozatból kiderül. Az étteremhez érve melegen üdvözöl, és amíg golden retrieverje lustán elnyújtózik az asztal alatt, rendelünk magunknak egy csésze forró húslevest.
– Most akkor két riporter ül egymással szemben? Van egy podcastod!
– Nem az én ötletem volt, megkerestek, hogy vezessem ezeket a megrendítő emberi sorsokról szóló beszélgetéseket (az adás címe: Egyszer lent – a szerk.). A karantén elején indultunk el, és már a harmadik évad felvételei hallhatók. Szerettük volna, ha valami minőségi dolog születik, aminek a történet mellett, amit elmesélünk, erőt adó üzenete is van. Első körben a szerkesztő felkéri az interjúalanyokat, kicsit képbe kerül a történettel, majd ír egy vázlatot a beszélgetés menetéről. Én azonban bármikor elkanyarodhatok attól, ha úgy érzem, valahol érdemes mélyebbre menni. Érzékenységre és empátiára van szükség hozzá, mintha egy szerepet fejtenék meg éppen.
