Már a 19. századot megelőzően születtek naplók, önéletírások nők tollából. Sárdi Margit irodalomtörténész kiváló tanulmányai bizonyítják, hogy az íráskedvelő asszonyok mennyi értéket tettek hozzá kultúránkhoz. Két „naplóbarátné” sorsába és gondolataiba pillantunk be, többek között egy karácsonyi részletet is felidézünk.
A naplóírás a legintimebb műfaj, a titok műfaja. „Titok, amíg fel nem nyitod!” – jut eszembe az emlékkönyvbe írt bugyuta szlogen az általános iskolából. Talán csak azért, hogy a zavaromat oldjam, mert most szentségtörést fogunk elkövetni, titkokat fogunk meglesni. Két lány, Kölcsey Antónia és Slachta Etelka naplóját nyitjuk ki, anélkül hogy tulajdonosaik megzavarhatnának minket. Rég nem élnek már, helyettük csak a míves gondossággal rótt soraik beszélnek. Kölcsey Antónia és Slachta Etelka ugyanabban az évben, 1821-ben születtek, és mindkettőjüknek csak 55 év adatott. Nem ismerték egymást, soha nem találkoztak. Antónia az ország keleti részében, a világ zajától elzárt faluban, Szatmárcsekén élte lánykorát, míg Etelka a Bécs-közeli, pezsgő városkában, Sopronban hódított.