Általában szeretjük a mézet, selymes, jó az íze, és érzelmileg is kötődünk hozzá, a belőle készülő süteményekről szép emlékeket őrzünk. Viszont ha pusztán élelmiszerként tekintünk rá, akkor a méz telített cukoroldat – 80-85 százalékban szénhidrátokat, 16-19 százalékban vizet tartalmaz, és csak alig egy százalékban virágpormaradványt, méhből származó enzimeket, ásványi anyagokat és vitaminokat.
– Ha külön nézzük a szénhidrátokat, azt látjuk, hogy 34-41 százalékuk fruktóz, 28-35 százalékuk glükóz. Mellettük vannak a mézben úgynevezett oligoszacharidok is, amelyek segítik a jótékony bélbaktériumok szaporodását. A méz tehát prebiotikus hatást is kifejt, azzal viszont számolni kell, hogy a hasznos anyagok mellett sok kalóriát is tartalmaz – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform Egyesület szakmai vezetője.
Egy evőkanálnyi méz nagyjából száz kalóriát jelent, emiatt fogyókúra esetén végképp csínján kell vele bánni, és a cukorbetegek étrendjébe is csak mértékkel illeszthető be. De még az egészséges felnőtteknek is érdemes óvatosan kezelniük ezt az édesítőszert, a dietetikusok nekik sem ajánlanak napi egy evőkanálnál többet. Azoknak, akik fruktózemésztési zavarban (fruktózintoleranciában) szenvednek, a mézet abszolút kerülniük kell, és nem adható egy év alatti gyerekeknek sem. Ennek oka, hogy lehetnek benne olyan baktériumspórák, amelyek ellen a kicsik még nem tudnak védekezni.
Tényleg vitaminbomba?
Mint arra már utaltunk, a mézben rengetegféle vitamin és ásványi anyag is van – például B2-, B3- és B6-vitamin, C-vitamin és folsav –, de ezek szintje minimális. Hogy az arányokat értsük: tíz deka mézben jó esetben benne van a napi ajánlott mennyiség öt százaléka, ami annyit tesz, hogy három-négy evőkanállal kellene fogyasztunk belőle ahhoz, hogy a napi vitaminszükséglet tizedét biztosítsuk vele. Viszont már ez az adag is nagyon sok cukrot tartalmaz, így aki a mézet „vitaminként” fogyasztja, az elveszti a vámon azt, amit a réven nyer, sőt, bizonyos szempontból még rá is fizet. Vagyis ha a mézet az íze miatt használjuk édesítőszernek – esetleg a torokfájásunkat kúráljuk vele –, akkor hasznosak számunkra a benne lévő vitaminok is, de költői túlzás a mézet klasszikus vitaminforrásnak tekinteni.
