Tisztelt Tanár úr! Aggódó nagymama vagyok. Tizenkét éves unokám egy éve szenvedett súlyos balesetet. Kerékpárjával olyan szerencsétlenül esett, hogy a feje csúnyán betört. Egy hétig volt kómában a kórházban. A vártnál lassabban gyógyul. Nagyon gyenge, lelassult, és mintha az önbizalmát is elvesztette volna. Hiába biztatom, a szülők is hiába bizonygatják, hogy rendbe fog jönni, nincs sok foganatja. Mit tegyünk, hogy jobb legyen neki, és a családnak is?

Kedves Nagymama!

Sajnos a gondoltnál sokkal több ilyen balesetes gyerekkel találkozunk a rehabilitációs osztályokon. Az őszi idő számos olyan veszélyt rejt magában, amire nem is gondolunk. „Csak leugrom egy körre!”, „Lementem a többiekkel, gurulunk egy kicsit!” – kiált be a gyerek, és máris hóna alá kapja a kerékpárt, segédmotort vagy kismotort, görkorcsolyát, gördeszkát, longboardot, és rohan is. Hát menjen! Igen, de sokkal korábban sötétedik, a megszokott bicajútvonalon ott van a vizes, csúszós falevél vagy a fel nem száradt pocsolya, sárfolt. S a szokásos sebesség melletti száguldás már számos veszélyt rejt magában. A sisak és a többi védőeszköz nem biztos, hogy teljességgel megóv, legfeljebb csökkentheti a sérülés súlyosságát.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .