Csak egy könnycsepp
Vagány, magabiztos, nagyon mai. Viselkedése alapján senki sem gondolná érzelmesnek, pedig nekem „papírom”, pontosabban hosszú e-mailem van arról, hogy a harminchat éves Szonja érzékeny, lágy, csupa szeretet, és ma szorosabb a kapcsolata az édesanyjával, mint valaha. Pedig az anya 2021 tavaszán átköltözött abba a távoli, égi világba.
Túl szabályos család
– Nem a Covid vitte el anyut hetvenegy évesen, hanem a szíve – kezdi mély sóhajjal. – Valószínűleg ő súgta nekem odaföntről, zökkenjek ki a home office monotóniájából, és takarítsam ki az üresen álló, szép zuglói lakását, hogy közben felfedezhessem a titkát. Erről csak a páromnak meséltem, a nővéremnek nem, mert ő velem ellentétben angyalian jó, és megzavarná. Szeretem a tesómat, akivel most végképp árvák (vagy felnőttek?) lettünk, hiszen két évvel ezelőtt elment apa, idén anya, neki maradt a férje és a kisfia, nekem a párom. Azt is kedvelem benne, hogy nem vonja be cukormázzal a múltat, és tisztán látja, hogy anya villámhárító szerepe nélkül én elzüllöttem volna az általa körberajongott apánk mellett.
Mert bizony Szonja viharos, szülőpróbáló kamasz volt. Apját diktátornak, édesanyját szolgálónak, nővérét strébernek tartotta. Unalmasnak, túl szabályosnak találta a családját, és irigyelte a barátnőjét, akit egyedül nevelt az anyja, és mindent megengedett neki. Ezzel szemben náluk voltak szabályok, de tiszta lakás, finom ételek, vasalt ruha és ajándékokkal teli ünnepek is. Dühítette, hogy ápolónő anyja megállás nélkül robotol, de nem segített, inkább kritizálta, piszkálta mérnök apját, aki tisztességgel teljesített a munkahelyén, ám otthonában lustálkodott, meccset nézett, sörözgetett. Csattantak a pofonok, sok volt az ordítozás, Szonja gyakran aludt a barátnőjénél, ahol szabad volt bulizni, inni, cigizni, jöhettek fiúk is, az első, nem túl kellemes szexuális aktusának is a barátnő lakása adott otthont. A „mocsárból” – így mondja – az édesanyja rántotta ki, amikor átvitte egy másik középiskolába, ahol nemcsak a bulizás volt menő, hanem a tudás is.
