Budapesten ekkoriban két hatalmas játékáruház is működött. A főleg német területről érkező játékok kánaánja volt hazánk. Igaz, csak a városi kislányok jártak össze babázni, nekik viszont öltöztetős, pislogós volt. A babák mellé lehetett kérni babaszobát, kicsi porcelánedényeket, pici bölcsőt, kistestvért.

1905. (Fotó: Fortepan/Saly Noémi)

A baba az egyik legfontosabb játéknak számított, a leggyakrabban ezt csomagolták be karácsonyra, a fa alá. Akkoriban a porcelánfejű, gyönyörű szempillás, igazi hajasbabáknak nagy sikere volt, de épp törékenységük okán nagyon kellett rájuk vigyázni. A ruhájukat külön megtervezték, alsószoknya, bársony vagy selyem toalett és még főkötő is járt hozzá. Nem véletlen, hogy a kor egyik legismertebb kereskedője, Liebner Zsigmond „Babatündér” névre kereszteli a főváros egyik legrégibb és legnagyobb játékboltját. Az 1871-ben alapított vállalkozás legnagyobb boltja, a Szent István téren álló épület, a Bazilikával szemben, csak úgy vonzotta a vásárlókat. Persze Liebner bácsi nem csak kislányokra gondolt, a francia babák mellett kisfiúknak való holmi is bőven akadt. Minden évben gazdag katalógust nyomtattatott, amelyben részletesen – rajzzal, árral, de a méretek pontos megadásával is segítette a vásárlói kedvet. Különösen ügyelt rá (később fia, József is, aki átvette a céget édesapjától), hogy ne csak a kínálat legyen gazdag, hanem a vevőkkel való törődés is meghitté váljon.  

Öt emeleten csak játék

Aki a konkurenciánál akart vásárolni, az az Árkád-Bazárba tért be. A Késmárky és Illés céget az 1870-es években alapította Késmárky Károly, nürnbergi díszműárú kereskedő és Illés Ferenc, játékkereskedő. A századfordulón Vágó László és József az akkor már ismert, és tehetőssé vált Késmárky családnak tervezett egy gyönyörű szecessziós lakóházat, a „Rákóczi út, Dohány és Síp utcák keresztezésénél…”. Ez a korabeli Európa egyik legkorszerűbb játékáruháza. Az alsó szinten a nagyobb holmik: hatalmas hintalovak, játékautók, tornyos babaházak, gyerekméretű babák, két ló vontatta hintó bemutatódarabjai foglalták el a helyet, a lépcsőn felérve pedig már polcok roskadoznak, ahol mindenféle bádogból készült játék ücsörgött, arra várva, hogy valaki hazavigye őket. Az ötemeletes palota valóságos csoda volt abban az időben.

1925. (Fotó: Fortepan/Fortepan)

„A belső csarnokokban látunk babákat számlálhatatlan mennyiségben, páratlan műgonddal összeállítva a föld minden emberfajának viselete szerint. A téli sport, a modern ródlizás minden változatú szánjai, a villamos vasutak, tengeri hajók és torpedók olyan választéka, amilyenre eddig példa nem volt. A mi pedig a kisgyermek legkedvesebb játékát, a hintalovat illeti, azt ezerszámra találjuk a legegyszerűbbtől a legdíszesebbig. A Késmárky és Illés-czég „Árkád bazár”-ja páratlanul áll a maga nemében, mert a szegény munkás embertől a milliomosig, a demokrata apától az automobilon érkező mágnás asszonyig mindenki megtalálhatja azt a játékot, a mit vagyoni viszonyaihoz mérten megvehet gyermekének” – írták 1909-ben a Tolnai Világlapjában.

Mini gőzhajó, ólomkatonák

A katalógusból, mert persze ez a Késmárky és Illésnek is volt – kiderül, hogy a baba fürdőszoba is igen komoly darab. A kád mellett lakkozott bádogból fűthető kályha áll, de még víztartály is tartozott hozzá. A babaholmik mellett kétségtelen azonban, hogy a vonatok foglalták el a legtöbb oldalt.

Pedálos autó és boldog tulajdonosa 1911-ből. (Fotó: Fortepan/Fortepan)

A legdrágább portéka a sínen haladó, hosszan működő, óraszerkezetes vasút. A mozdony után egy személykocsival, vagy többel, de akár szénkocsival is. Ennek az időszaknak az üzletpolitikája viszont valóban vásárlóorientált volt – miden játéktípusból létezett drágább és olcsóbb változat.

1932. (Fotó: Fortepan/Kurutz Márton)

És ezt a katalógusba sem szégyellték megírni. Vesszőparipa, hintaló, gyerekautomobil, mini gőzhajó, ólomkatonák, guruló medve, elefánt vagy zsiráf – csak néhány azok közül, amelyekre egy korabeli fiúcska vágyott. Érdemes volt jónak lenni, időben levelet írni (katalógus kivágni, a szülők elé tenni) – mert megrendelést az ország számos pontjáról lehetett küldeni, de a kiszállítás itt is határidővel történt. Persze csak azért, hogy az ajándék időben a fa alá kerülhessen…

Szerző: Papp Noémi, a cikk eredetileg az 2016-os Nők Lapja Adventben jelent meg.

Kiemelt kép: Hintaló és bájos tulajdonosa 1929-ben. Fotó: Fortepan/Veszprém Megyei Levéltár/Klauszer