Habsburg karácsony Pozsonyban

Karácsony Habsburg módra

Izabella, német hercegnő, akit az 1920-as években a korabeli sajtó csak Croy-Dülmeni Izabella főhercegasszony néven emlegetett, 1878-ban ment feleségül a Habsburg- Lotaringiai ház ágából származó Frigyes osztrák főherceghez, magyar és cseh királyi herceghez. Az egyik palotájuk Pozsonyban állt, a család a karácsonyok nagy részét itt töltötte. Izabellának már ekkor szenvedélye volt a fotózás, olyannyira, hogy számos képét közölték a korabeli lapok. Sokat pedig mai szemmel igazi szociofotónak látunk. Nem véletlen hát, hogy a családi hagyaték számos emléke árulkodik arról, hogyan ünnepelték a karácsonyt. Mivel kilenc gyermekük született (bár ketten még a századforduló előtt meghaltak), népes gyerekseregnek kellett örömet szerezniük. Általában játékokat kértek és kaptak: babaházat, babakocsit, mókás ruhákat, hangszereket, a család nőtagjai kézimunkához való különleges alapanyagokat. Került azonban a fa alá festmény, értékes falióra, ékszer is.

Gróf Teleki Mihály karácsonyai

Az egykori „legszebb“ erdélyi kastély, a „Maros ékköveként“ emlegetett Gernyeszegen csodálatos karácsonyok elevenedtek meg, amikor erről maga gróf Teleki Mihály vallott: „Karácsonykor állítottunk karácsonyfát… Az igáskocsisunk, Andris kiment az erdőpásztorhoz, kivágták a fenyvesrészből az általa kiválasztott fát, ő behozta, s felállítottuk lent, a mosókonyhában. Nagyon szép magas fát hoztunk, olyan magasat, mint a mosókonyha. Azt beletették egy talpazatba, adigra már előkészítettük a díszítést, színes-fényes papírból kosarakba jött füge, aszaltszilva, kockacukor, dió, a fiúknak bicsak, a lányoknak baba, miegymás.  A kosárkákat felakasztottuk a fára, meg sok gyertya is került rá. Egy hosszú asztalon sorakoztak a szilvaízes cipók, minden gyerek kapott azt is. Mi szépen felöltözve lementünk, a majorból meg a tanyáról ökrös szekérrel vagy szánon behozták a gyerekeket a kastályba, s aztán a karácsonyfa alatt volt nagy ajándékozás, tizenöt éves koráig minden gyermek ajándékot kapott… Bejött a pap, mondott egy rövid imát, és elénekeltünk egy karácsonyi dalt. Azt hiszem, a „Csillog, villog már fent ragyog-ot“, a falusiak azt szerették a legjobban.“

Teleki Mihály gróf volt a barokk kastély utolsó ura

A családnak persze volt egy másik fája – egy még hatalmasabb. Ezt préselt papondekliből – amelyek különböző figurák voltak: csillogó házfedél, kéményen kimászó kéményseprő… díszítették. Volt ott papíroroszlán, marcipáncukor különböző formákban, színes gömbök, gombák, amelyeket rácsíptettek, jégcsapok, és egy perecforma sütemény kávéból, csokoládéból.

„S ha megszólalt a csengő, istenem, milyen izgalom fogott el… Ezt az érzést az én koromban már nem képes kitermelni magából az ember, de olyan erősen él bennem ma is, hogyha visszagondolok rá, pont azt érzem, mint akkor…“

Amikor a gróf megnősül, már csak kisebb fát állítanak az asztalra, de talán azért is, hogy érvényesülni tudjon a Csegődről hozott talpazat, mely forgott és zenélt. Két karácsonyi dalt tudott lejátszani. A Csendes éjt és egy másikat.

Ünnep az Esterházy családban

Bár részletes beszámolók nem állnak rendelkezésünkre a család 400 éves történetének karácsonyairól, azonban a családtagok levelezéseiből megtudhatjuk, hogy mindig nagyon fontos szerepet játszott ez az ünnep az életükben. Lehetőségeikhez képest törekedtek arra, hogy minél nagyobb körben, együtt tölthessék az ünnepeket. 

Esterházy Miklós karjában a csecsemő Bernadette-tel, aki levelet írt a Jézuskának, hogy mit szeretne ajándékba kapni

Természetesen a karácsony lehetőség volt az ajándékozásra, az ifjú hercegek és hercegkisasszonyok alig győzték kivárni, hogy a családfő végre megszólaltassa az ajándékozást jelző kiscsengőt.

Rosa hercegkisasszony, III. Esterházy Pál herceg lánya például 1830-ban távolmaradó apjának szóló levelében számol be a regensburgi udvarnál zajló ünneplésről. Ebből megtudhatjuk, hogy az ajándékozást jelző csengetés a családfő távollétében a nagymama tisztje volt. Miután ezt meghallották, és a család nagy szobájában összegyűltek, végre kibonthatták az ajándékcsomagokat, többek között egy báli ruhát, arany fülbevalókat, elegáns keszkenőket…

A karácsony előtti időszakban és az ünnepnapokon karácsonyi történetek és imák felolvasásával vagy dalok éneklésével mulatták az időt.

(Cziráky) Margit hercegné és IV. Esterházy Miklós herceg idejéből is ránk maradt egy karácsonyi történetekről szóló könyv, melynek címe „ A Versailles Christmas-tide, London 1901“. Margit hercegné mindig nagyon nagy figyelmet fordított a karácsonyi ünnepek megtervezésére és szervezésésre. Családi körben ünnepeltek, és ez bizony nagy előkészítést igényelt. A karácsonyfáról – ami ekkorra már nélkülözhetetlen kelléke volt az ünnepeknek – akkor sem mondtak le, ha nem a családi fészekben tartózkodtak. Így például amikor 1908 decemberében Margit hercegné szokásos éves kúráján Abbáziában időzött,  december 16-án férjének, Miklósnak intézett levelében kifejezi abbéli reményét, hogy az már gondoskodott a karácsonyfáról. Ezt azt jelentette, hogy kiválasztott, nagy termetű formás fát természetesen Bécsből Abbáziába kellett szállíttatni. Egyúttal kérte férjét, hogy Lajos nagybátyja számára is szerezzen be egyet. 

Gondoskodás, odafigyelés, jótékonykodás

Más arisztokrata családokhoz hasonlóan Margit hercegné főleg karácsontájt különös erőszeretettel gondoskodott az elesettekről és rászorulokról. Megbízásából szolgálói a hányatott sorban élő gyermekek édesanyjaitól megtudakolták, hogy mire lenne szükségük. Így gyakran kaptak ruhát és cipőt ajándékba. A gyerekeken kívül a felnőttekre is volt gondja, így írnak róla: „Adakozásáról híres volt és gyakran ajándékozott meg iskolás gyerekeket, mert karácsony táján az angyalok leszálltak a hercegi kastélyról és ruhákkal és sok más hasznos tárggyal valamint pénzzel ajándékozták meg a szegény gyermekeket, az idős asszonyokat és a munkaképtelen férfiakat evvel feledhetetlenné téve a szent karácsonyt és jótevőjüket, az aranyszívű adakozót.“

Jézuska, kérek tőled…

Margit gyermekei is hittek abban, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Lányának, Bernadette-nek, akit a család kedvesen csak Dédette-nek becézett, egész pontos elképzelése volt arról, hogy mit is hozzon neki karácsonyra a kis Jézus. Kézzel írott, precízen megfogalmazott kívánságlisták őrzik a könyvekre, kézimunkákra áhítozó kislány vágyait, aki nem egyszer még a katalógusszámokat is pontosan megadta, hogy véletlenül se egy másik könyv kerüljön a fa alá! Bernadette anyja korai halála után leveleit a Jézuskának címezte, ami azt is bizonyítja, hogy édesapja ugyanolyan figyelmet szentelt ennek, mint korábban a felesége. 

___________________________

Szerző: Papp Noémi, Fotók: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Esterházy magánalapítvány, Schloss Eisenstadt; Gerhard Wasserbauer, Bécs

Köszönjük a segítséget! Margit Kopp, BA – az Esterházy Alapítvány kutatója, Marosi Ildikó – Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal

A cikk eredetileg a 2012-es Nők Lapja Adventben jelent meg