– Judit kedves, örömmel látom hihetetlen aktivitásodat az interneten: könyveket írsz és adsz ki, előadásokat tartasz, tréningeket vezetsz elbűvölő kedéllyel és energiákkal. Az egykori televíziósok közül te azon kevesek közé tartozol, akik gond nélkül tudtak váltani. Nekem nagyon imponál ez a talpraesettség, emberi tartás…

– Érdekes a megközelítésed, bár meg kell mondanom, hogy én nagyon nem így látom az életemet. Nem érzem, hogy törés lett volna, amikor lelibbentem a képernyőről. Nem drámaként éltem meg, nem éreztem olyasmit, hogy a csúcsról a mélybe zuhantam volna, hogy fel kellett volna állnom. Úgy érzem, hogy életem során folyamatosan mentem tovább és tovább, jártam a magam útját.