A galériára kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Hányat kell még aludni?
Az év utolsó három hónapja minden évben „csak ezt éljem túl” időszak nekem, annyira sok ilyenkor a munka, hogy néha már azt sem tudom, melyik lapszámot szerkesztem éppen. (Előfordult, hogy a kollégák gratuláltak a folyóson a Desszerthez, nekem pedig komolyan el kellett gondolkodnom, hogy már nyomdába adtuk-e.) Ilyenkor összefolynak a napok, a hétköznapok és a hétvégék, ha pedig még beteg gyereket is ápolok közben, végképp nem tűnik fel, hogy nem 20-a van már, hanem 25-e… November végén szokott eljönni az a pont, amikor annyira elfáradok, hogy szó szerint elkezdem számolni a napokat az év végi szabadság megkezdéséig. Ugyanúgy, mint a kislányom, aki a Jézuskát várja, és naponta megkérdezi, hányat kell aludni karácsonyig. Ő a Kufli-plüssfigurákat szeretné, én azt, hogy végre legyen néhány olyan nap, amikor nincs reggeli-délutáni rohanás, nyugodtan beszélgethetünk, sétálhatunk, esetleg még – a dőzsölés netovábbjaként – én is alhatok ebéd után egy kicsit. Na és persze azt a 2 hetet is várom, amikor van idő sütni-főzni, nem kell azon sakkozni, hogy a begyúrt mézeskalács tészta hány napig áll el a hűtőben, illetve mi lehetne az az ebéd, ami fél órán belül készen van.
Mivel 2020 márciusa óta kénytelen voltam megszokni, hogy a járványhelyzet általában felülírja a jó előre kitalált terveket, idén úgy döntöttem, hagyom magam sodortatni az eseményekkel. (Aki ismer, jól tudja, hogy ez finoman szólva sem a személyiségem jellemzője.) Nem tervezem már, hogy milyen szuper programokat csinálunk adventkor a családdal, barátokkal, mert egyre kevesebb a ráhatásom. Arra fogok koncentrálni, amit egyelőre nem befolyásolhat a covid: a finomságokra, a lakás ünneplőbe öltöztetésére, na meg egy-két olyan sorozatra, könyvre, amire eddig nem volt időm. Ezekhez nagy rákészülés sem kell, hiszen a díszek kéznél vannak a fotózások miatt, a könyvek a polcon tornyosulnak, a receptekkel pedig hónapok óta foglalkozom.
A fejemben már megvan a lista, hogy mit fogok elkészíteni a halas menüből, milyen krémleves, illetve húsétel kerül az ünnepi asztalra, és az is jó lenne, ha idén végre sikerülne olyan ízeket összehozni egy hízott májnál, amilyet régen a nagyinál kóstoltam. A süteményeknél még nagy verseny van, hiszen ebben a lapszámban, illetve a nemrég megjelent Desszertben is annyi izgalmas édesség van, hogy legszívesebben húszat is megsütnék. Bízom benne, hogy több mint 100 új receptünk közül nektek is rengeteg tetszik majd, és a belőlük készült ételeknek nagy sikerük lesz karácsonykor, illetve szilveszterkor.
Sok pihenést, meghitt perceket, boldog karácsonyt és egészségben, sikerekben gazdag új évet kívánok minden kedves olvasónknak, találkozunk 2022-ben!
Kajári Zsófia, főszerkesztő