Év végére minden összejött: már októberben rekordszintű, hat és fél százalékos drágulás sújtotta a magyar gazdaságot. Ehhez jött a globális ellátási láncok szakadozása. Ahogy mondani szokták: ha a pillangó meglebbenti a szárnyát Pekingben, kitör a vihar Budapesten. Ez a mondás rendszerint a káoszelméletet írja le hétköznapi módon. A káoszelmélet azonban, kissé leegyszerűsítve, nem arról szól, hogy mekkora a káosz. Hanem arról, hogy ha valamilyen rendszer – esetünkben a világgazdaság – nagyon összetett, akkor egyre nehezebb megjósolni, hogyan reagál a különböző hatásokra. Illetve: kis, apró behatásokra is váratlan, nagymértékű ingadozásokkal válaszol. A világ talán soha nem volt ennyire bonyolult, ennyire behálózott. Ebbe a kusza, érzékeny hálózatba csapódott bele koszos hógolyóként a Covid-járvány. És míg év elején is úgy tűnt, akár meg is úszhatjuk tovagyűrűző hatásait, mára látszik, hogy ez nem fog összejönni.
Keresztbe álló hajó
Idén tavasszal lapunkban már bemutattunk egy összeállítást arról, mennyire meglódultak az árak. Akkor is érezhető volt, hogy szinte minden drágább lett, az infláció azonban októberre egészen nagy svunggal lőtt ki, és őszre az egy évvel korábbihoz képest 6,5 százalékon járt.
– Nehéz felgöngyölíteni, mi az, ami beindította a drágulási spirált – mondja Németh Dávid vezető banki elemző. – Sokan azt gondolták, hasonló lesz a helyzet, mint a 2008-as pénzügyi válság után: tartósan alacsony infláció jön, mert visszaesik a kereslet. A nagy lezárások idején nem tudták költeni az emberek a pénzüket, mert otthon ragadtak. Legfeljebb bespájzoltak élelmiszerből, otthoni ruhákból és számítógépekből – mindenből, ami az akkori hétköznapokhoz kellett. De világszerte jöttek a gazdasági mentőprogramok, amelyeket elég hamar meghirdettek. Az emberek pénzhez jutottak, és ahogy a nagy, globális lezárásnak vége lett, gyorsan visszarendeződött a keresletet. A gyártók és a kereskedelem nem tudott azonnal alkalmazkodni a megnövekedett igényekhez. Ráadásul most, ahogy a járvány mindig máshol lángol fel, elkerülhetetlenek a helyi lezárások. Emiatt akadozik a termelés, és a költségek elkezdtek nőni. Először május-júniusban lehetett hallani, hogy nem lesz elég chip sem az autókhoz, sem a számítástechnikai eszközökhöz, telefonokhoz.
És nemcsak a szakértő által emlegetett termelés akadozik, de a szállítás is. Emlékezetes, hogy a Szuezi-csatornán keresztbe fordult a világ egyik legnagyobb konténerhajója, az Ever Given, és a Kelet és Nyugat közötti legfőbb szállítási útvonal napokig zárva tartott. Már ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy akadozni kezdjen az ellátás. A gyárak nem halmoznak fel hatalmas raktárkészleteket. A konkrét igényeket szem előtt tartva dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a vevő megrendel egy terméket, a gyár pedig leadja az alkatrészigényeit a beszállítókhoz. Amikor a beszállítók a világ minden tájáról elküldik az alkatrészeket, a gyár el tudja készíteni az adott terméket. A járvány miatt tovább nőnek a szakadások az úgynevezett globális ellátási láncon: az a gyár, az a cég lesz sikeres, amelyik minél közelebbről szállíttat be alkatrészeket – netán éppen maga gyártja azokat.
