„Két világ béklyóját lerázva vallom, mit eddig sose hittem, a szerelem rabjaként szabad madár lettem!” – idézi Háfiz szúfi költő sorait Gizella. Ez a két sor jelképezi az egész életét, mondja, miközben kandírozott narancshéjat, mandulát, datolyát és mézédes bólét varázsol elém az asztalra. Nézem az arcát, ahogy tesz-vesz. Nem sokat változott. Csak a mozdulatain látom, hogy eljárt az idő. Majd leül velem szemben, tölt egy kis fűszeres bort, és ahogy a mesés Kelet illata belengi a szobát, megnyílik az emlékek csatornája…