Hogy jön ide a semmittevés? Ha röviden szeretnénk összefoglalni, akkor úgy, hogy a semmittevés képessége nagyon is szoros kapcsolatban áll azzal, hogy kizárjuk a világ zaját, lelassuljunk ebben az eszeveszett tempóban, és képesek legyünk kicsit befelé, magunk és a szeretteink, azaz a lényeges dolgok felé fordulni. Néhány évvel ezelőtt tört be a köztudatba a dán hygge kifejezés. Egy életérzést takar: nagy vonalakban az otthonosságra, az egyszerűségre és a meghittségre való törekvést. Meik Wiking Hygge című könyve itthon és az egész világon hatalmas népszerűségnek örvendett, ami nem véletlen. A felgyorsult világ és benne mi, állandóan rohanó és egyszerre több fronton is megfelelni akaró emberek nagyon ki voltunk már éhezve egy olyan lehetőségre, amely menedéket kínál ebből a folyamatos száguldásból és ezerfelé koncentrálásból.

A valódi semmittevés azonban még ennél is emelkedettebb szint. És bár a szónak van némi negatív zöngéje, ha „helyesen tesszük a semmit”, valójában nagyon jót cselekszünk magunkkal.

A semmittevés szakirodalma

Másfél éve jelent meg Amerikában Jenny Odell How to Do Nothing, azaz Hogyan csináljunk semmit című könyve, amely egyébként Barack Obama könyvsikerlistáján is szerepelt. A szerző kiindulópontja az volt, hogy olyan világot élünk, amelyben a függőséget okozó technológia uralkodik, ami pontosan úgy van megtervezve, hogy átvegye az irányítást a figyelmünk felett. Azt, hogy mennyit érünk, a produktivitásunk határozza meg, és szinte lehetetlennek tűnik ez elől elmenekülni. Jenny Odell olyan útmutatót készített, amely segít visszanyerni az irányítást az életünk felett. A szerző szerint a figyelmünk az egyik legértékesebb forrásunk az életben, ami azonban teljesen túl van húzva. Folyamatosan résen kell lennünk, hogy a lehető legjobban használjuk, hiszen eredendően nem azért kaptuk, hogy azokra a dolgokra pazaroljuk, amiket a fogyasztói társadalom megkövetel. Ha azonban megtanulunk másképpen figyelni, akkor megtaláljuk az értelmet a fejlődésben, és nyitottabban gondolkodunk a boldogságról, sőt, akár az emberiség szerepét is újraértelmezhetjük a világban.

Odell sikerkönyve nem technológiaellenes, és nem is a szintén egyre gyakrabban emlegetett „vissza a természethez” meditáció felé kalauzolja olvasóit, sokkal inkább konkrét útmutatót ad, hogyan gondolkozzunk a hatékonyság- és technológiafüggő kapitalista narratíván kívül.