Az 1970-es évektől egy új képesség bukkant fel, amelyet azóta már több országban is tanítanak: az állatokkal való kommunikáció telepatikus úton. Ez egyfajta médiumi képesség, amely révén a médium összekapcsolódik az állat lelkével, érzi az érzéseit, átveszi a gondolatait, üzeneteit, majd azt szavakban megfogalmazza. Ez első hallásra sokakban kételkedést válthat ki, ám a gyakorlatban egy-egy ilyen állatkommunikáció után erőteljes, pozitív változás áll be az állat viselkedésében, amit addig sem- milyen más módon nem tudtak elérni. Az ilyen médiumokat állatkommunikátoroknak hívják, és általában akkor kérik a segítségüket, amikor az állat érthetetlen módon viselkedik. A médium ilyenkor „lélektől lélekig” kapcsolatba lép a kedvenccel, megkérdezi, miért viselkedik ilyen furcsán, és ha szükséges, segít neki a probléma megoldásában.

Az állatkommunikátorok azonban nemcsak élő állattal tudják felvenni a kapcsolatot, hanem a már eltávozottakkal is. Számos ilyen módon kapott üzenetből kiderül, hogy a szeretett állat jó darabig a gazdájával marad, majd eltávozik. Vagyis, nagyon hasonló folyamaton mennek keresztül, mint az emberi lélek – bár az ember teljesen más teremtmény, így soha nem szabad azonos módon gondolkodni a kettőről. Egy biztos: a szeretet embernél is, állatnál is nélkülözhetetlen lételem mind földi testben, mind anélkül.

Akinek van olyan házi kedvence, amely szinte családtagnak számít, az nem lepődik meg a fentieken. Számukra inkább csak megerősítés és remény mindaz, amit eltávozott állataik üzennek a másvilágról. Ezt a nagy témát három lépésben szeretném most közelebb hozni, a téma egyik legismertebb képviselője, Penelope Smith könyvei segítségével. Az első témakör az állat halála, a második az üzenete a másvilágról, majd pedig visszatérése a gazdájához.

…

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2017/1. számát!

Szöveg: Szabó Judit

Fotó: Thinkstock